Süsü, a sárkány (1977–1984) 90% 149★

Ez a legnagyobb kedvencem gyerekkoromban.

Régen, gyerekkoromban, szólt a (bakelit!)lemez a háttérben, és játszottunk, rajzoltunk, és Bodrogi Gyulával együtt énekeltünk. Sokszor lógtunk a vasárnapi miséről, hogy megnézzük, egyszer csak átrakták szombat reggelre a Zenebutik elé, és az volt maga a Mennyország. :)

Imádom ezt a nagyszívű, különleges kis sárkányt, mint egy naaagy óvodás.

Hangjátékban, nagylemezen hallgatni szerettem, de nézni nem, mert zavart, hogy bábok, és ha beszélnek, nem mozog a szájuk. Gyerekkoromban bugyutának tartottam emiatt.

Imádtam :3 Kazettán, tv-ben, mindenütt. Mert én vagyok a híres egyfejűűű :D Süsü kenterbe veri a Trónok Harcában bokázó delikvenseket, amióta meg Smaug meglátta, depressziós és pszichiáterhez jár :DD

Amikor gyerek voltam, nagyon szerettem a bábszínházat. Jó volt elmenni, megnézni a műsort, érezni, hogy itt azért mégiscsak emberek dolgoznak, és mivel azért egy ilyen alkotást sehogy sem lehet félvállról venni, általában tetszett is. Ugyanakkor a tévében nem szerettem a bábfilmeket. Persze simán néztem azokat is, és jobbára azért a pozitív irányba billen a mérleg, de valahogy nem volt meg az a bizonyos atmoszféra. Jobban lekötött egy klasszikus rajzfilm vagy netán egy gyurmafilm. Ez alól egy igazán nagy kivétel van, a Süsü, a sárkány, mert ez egy igazi klasszikus, és méltán az. Valahogy az egész megvalósításáról üvölt a profizmus, a szín még így felnőttfejjel is nagyon hatásos. A történet kedvesen kifordítja a népmesei világot. És a karakterei, a főbb karakterei pedig mind hatalmas figurák, a kedves Süsütől a kis királyfin át Torzonborz királyig mindenkit nagyon jól kidolgoztak. Lehet rajta nevetni, izgulni. A sorozat csak 9 részes, ami egyrészt rövid, másrészt így is benne van minden, ami kell.

Eredetileg magnókazettán volt meg, azon sokszor hallgattam meg. Később, amikor Öcsi született, akkor láttam a bábfilmet is, de még ma is a kazetta a nyerő nálam.