A dokumentumfilmrendező Európában, az Egyesült Államokban, Latin-Amerikában és Indiában forgatott olyan kezdeményezésekről, helyi közösségekről és civilekről, akik egy másfajta gondolkodásmódon alapuló életformát követnek. A film olyanokról szól, akik ebben a felgyorsult világban is törekszenek… [tovább]
Várólistára tette 8
Kiemelt értékelések
Egy egyetemi kiselőadáshoz való kutatás során találtam rá, és kicsit tágított a látáskörömön. Szerintem nem kell szégyellni a tudatlanságot, hiszen nem születünk mindentudóként, de fontos, hogy kinyissa az ember a szemét (és keressen), máskülönben telibe megy az oszlopnak.
Nagyon tetszett az egyensúly a megkérdezettek, a felszólalók között, hogy volt köztük tanult és képzett szakember, mellette pedig egyszerű emberek is elmondták a szemléletmódjukat a témáról. Utóbbi sokszor annyira szimplán lett megfogalmazva, hogy csak telibe talált.
Lecsupaszítva az egóról és a kapzsiságról van szó. Sokat jegyzeteltem a film alatt, és kiemelném azt a részt, ahol az egyik szakember arról beszél, hogy sokszor lenézzük a régimódi módszereket, mert azt gondoljuk, hogy azok visszavisznek minket az időben, hogy visszafejlődünk, de igazából csak másképp értékeljük az időt általuk. Ahhoz pedig, hogy használjuk ezeket, tudatos “agyátállás” kell, hiszen amekkora a baj (személy szerint én nem is látom át teljesen az egészet, csak egy-egy részét, meg érzékelem a hatását), annyival többet kell a megoldáson dolgozni. És úgy tűnik, hogy van rá megoldás, csak drasztikus változtatásokra kényszerülnénk, nagyobb önfeláldozásra.
A “jól élni” kifejezéshez teljesen más értéket tulajdonítani pedig nagyon nehéz. Jól élni nem abból áll, hogy van elég pénzem.
Az ambivalens cím nagyon találó és lefedi az egész mondanivalóját!
Népszerű idézetek
Jeremy Rifkin: Ma már több millióan dolgoznak olyan szövetkezeteknél, ahol csaknem ingyenes energiát állítanak elő. Ha a műszaki költséget nem számítjuk, a nap és a szél ingyen van. Azonban továbbra is nem megújuló energiákat használunk, ami egyre drágább, szennyezi a bolygót és hozzájárulnak a klímaváltozáshoz. Annak ellenére vágjuk meg a saját produktivitásunkat, hogy mindez a lehetőség itt van a kezünk ügyében. Tehát vagy mi vagyunk a leghülyébb lényei a földnek, intelligenciánk ellenére, vagy nem fordítottunk még elég időt arra, hogy elgondolkodjunk és megragadjuk a lehetőséget.