Shuang Cheng (2016–2016) 89% 10★

Szeretem az olyan filmeket, sorozatokat, amelyek sokféle reakciót tudnak belőlem kiváltani. És ez ilyen volt. Egy igazi érzelmi hullámvasút. Hiába volt sok hasonlóság a két rész között, mégis nagyon különbözőek voktak. Nagyon sajnálom, hogy nincs harmadik rész, mert igazán kíváncsi lennék, hogy végződik a történetük.

Nekem nagyon tetszett de mindenki figyelmét felhívom hogy 3 részes de csak 2 részt tudsz meg nézni így a legizgalmasabb résznél hagyják abba .Csak az nézze meg aki ezt ki bírja hogy nem tudja meg a végét .Én erről nem tudtam azért néztem de még mindig ideges vagyok tőle.

Nagyon intenzív film volt. Ennél több tragédiát és fájdalmat egyébként szerintem nem is lehetett volna beletenni a történetbe. Több értékelésben olvastam, hogy van 3. része, amiről én sehol nem találtam információt. Nekem így is befejezettnek tűnt, még ha sz.rrá is bőgtem magam a végén rajta.

Teljes értékelés a blogon: https://koreaekkovei.blogspot.com/2019/05/a-round-trip-…

"Olyan szépen kezdődött minden, de tényleg; aranyosak voltak a jelenetek, tetszett, hogy mennyire ellentétei voltak egymásnak, és hogy pont ez volt a varázsa a párosuknak, ami megadta azt a vibrálást. Lu Feng a történet elején egy kissé zabolázatlan, de azért jólelkű fiú volt, aki bár a maga módján, de szerette Xiao Chent (talán túlságosan is), míg Xiao Chen sokkal visszafogottabb volt, az a fajta, akit azt teszi, amit az „anyukája” mondd neki, de azért ő is szerette Lu Fenget. Szóval értitek, összeillettek. Aztán Lu Fenget elküldték, és öt évig nem látták egymást, és mire a fiú visszajött, már látszott, hogy nem ugyanaz az ember, aki volt, de itt még nem volt olyan feltűnő. Egy darabig úgy tűnt, minden rendben van, kaptunk egy csomó aranyos jelenetet, amiken egész végig mosolyogtam, tényleg iszonyú cukik voltak néha. Olyan jó lett volna, ha itt összeszedik magukat, vagy legalábbis Xiao Chen, spoiler De mint korábban mondtam, a dolgok megint összekuszálódtak, és a két fiú útja megint elvált. Viszont mire a végén ismét találkoztak, Lu Feng teljesen kifordult önmagából, és ezt rossz volt nézni. Az, amiket tett, ahogy viselkedett, amiket mondott; egyszerűen nem az a srác volt már, aki a történet elején, és a legrosszabb az egészben az, hogy teljesen megértem őt, képtelen voltam hibáztatni, és ettől még jobban fájt. Azt nem mondom, hogy Xiao Chen hülyeségeit, meg ostoba döntéseit nem értettem, meg, de… Ő egyszerűen gyáva volt. Értem én, anyuci kicsi fia, meg minden, de… Van egy pont, ahol már nem azt teszed, amit „anyuci” mondd, hanem a kezedbe veszed az irányítást.

Xiao Chen szerintem tudatában sem volt annak, hogy amiket tesz, amilyen döntéseket hoz, azokkal mennyire bántotta Lu Fenget, még akkor is, ha az nem mondta. És a történet végére bár Lu Feng volt az, aki a legnagyobb szemétségeket tette, én mégis őt sajnáltam, és mégis miatta pityeredtem el. Tudtam, miért tette, tudtam, mit érzett, miket veszített el. Konkrétan mindenét. Először elküldték, aztán olyasmire kényszerítették, amit nem akart, aztán kitagadták, végül egyedül maradt, és mindezt Xiao Chen miatt, mégsem szűnt meg szereti őt. Nem, ehelyett kifordult magából, és bosszút akart – mindezt úgy, hogy nem akarta, hogy Xiao Chennek baja essen, és szerette őt. (Ambivalens érzések a köbön, de tényleg). " Az értékelés folytatódik a blogon: https://koreaekkovei.blogspot.com/2019/05/a-round-trip-…