Shoot! Goal to the Future (2022–2022) 40% 3★

Ez valami borzalom volt. Életemben nem láttam ennyire rossz sport animét, mint amilyen ez. A szereplők idegesítők, döntésképtelenek, féltékenyek, túl van tolva benne a dráma, és a bromance, ami már inkább shounen ai, mint bromance. Sokszor rózsaszín és csillogós a háttér, amikor az egyik srác meglátja a másikat. Semmi bajom nincs a shounen aial, amíg az ízléses és nincs túltolva, de ez kínos volt. Annyira, hogy rossz volt nézni. Ráadásul az is átment hisztis féltékeny bosszúálló melegbe, aki addig semmi jelét nem mutatta, hogy meleg lenne. Emellett állítom, a focihoz kb.: annyira értenek az alkotók, amennyire én, vagy még annyira sem. Olyan dumák voltak benne, hogy nem igaz. Pl, hogy mozgásban tartják a labdát egymást közt… ez most komoly? És ez az edző volt, aki maga is „híres” játékos volt. Aha. Hogyne. Az egyetlen értékelhető dolog ebben a szemétben az opening dal. Ez ért meg egy csillagot. A másikat Hirose Daisuke, Matsumura Ryuunosuke és Umehara Yuuichirou kapta.
Kinek ajánlom? Senkinek! Sem foci rajongóknak, sem shounen ai rajongóknak, de még csak mazochistáknak sem…

Már megint eljutottam ide, hogy bár nem szeretem a focit ezt most hagyjuk is xd, mégis egy focis animét néztem :D Megint megállapítottam a nézése közben, hogy ez nem az én sportom és azt is hogy mikor jön már végre egy KÉZILABDÁS alkotás De most ettől eltekintve nem volt annyira rossz maga az anime. Elég cselekménydús is volt, a rajzolás sem volt rossz. A zenék és a szereplők is tetszettek. Az pedig nekem plusz, hogy Tsuji és Kokubo között mintha lett volna valami több :)) spoiler Szóval nem rettentett el teljesen a sporttól, nagy eséllyel fogok még nézni focis animéket :P

Ez az anime nem úgy rossz, hogy a falat kaparom tőle, egyszerűen egy kezdő stúdió amatőr munkájának benyomását kelti.

A karakterdizájn még csak nem is lenne rossz, a sport animációja is rendben van, de a karakterek animációja, és néhány jelenet az, ami elinflálja az egész művet. Az egész anime egy queerbait, annyira kényszeresen mentek arra rá, hogy a karaktereken az érzelmeket igazán mélynek ábrázolják, és azt éreztessék a nézővel, hogy ezek a srácok szinte testvérek, vagy hovatovább… Szóval, hogy minden hímnemű között szerelem van, ha csak egymásra pillantanak, hogy az egész animét elérvénytelenítette.

Ebből kifolyólag annyira egyszerű a karakterek által megélt érzelmek ábrázolása, amit megéltek a múltban, hogy konkrétan a különböző személyiségjegyeknek sincs fedezete. Erre rájönnek, a semmiből elővett személyes történetek, és az a bizony edzőtábor, ahol spoiler Nem beszélve a sok felesleges drámázásról.

Ez egyébként nagyon régi, 1990-es mangából, a Shoot!-ból gyökerezik, amiből 1993–1994-ben készült anime (Aoki Densetsu Shoot). Annak a folytatása, egyben queerbait változata ez az anime. És vannak benne jó dolgok. Néhány jó jelenet, plusz az ending is nagyon menő (bár a videó eleje hányingert keltően undorító…). De mindent egybevetve ez egy régi történetnek felújított, béelesített változata. Ráadásul pont abban sült fel a legjobban, amivel a leginkább meg akarták fogni a nézőt.