Shin Gojira (2016) 67% 25★

Már megéri az amerikaiknak Godzilla-filmeket készíteni, ha arra válaszul a japánok is mindig előveszik legnagyobb díszpolgárukat. (Ez nem vicc!)
Míg az eredeti 1954-es film még az atombombák „utóhatásaként” készült el, úgy a 2016-os inkarnáción inkább a sugárszennyeződés (Fukushima ugye) a domináns téma – bár a két atombomba is előkerül érintőleges –, illetve a politikai vezetés kerül nagyon előtérbe. A nagyont itt szó szerint értem, a film jelentős részét teszik ki a miniszterelnök stábjának és a különböző kisebb-nagyobb politikusoknak a gyűlései, ötletelései. Gondolom ez valami utalás/beszólás akar lenni Japán vezetősége felé, de hát azzal nem igazán vagyok képben. Dokumentarista módon végig feliratozzák épp kit is látunk, mi az új helyszín – kár, hogy japánul, szóval itt az átlagnéző elég rendesen veszít az információkból.
A 2014-es Godzilla filmet sok kritika érte, amiért a címszereplő keveset szerepelt. Nos, itt többet szerepel, de azért túlzásokba itt sem vitték. Az evolúciós téma újszerű megközelítése Godzillának, bár a korai formák elég nyomorék fejet kaptak, de ez lehet szándékos volt, hisz így a végső, hagyományosabb Godzilla megjelenése sokkal ütősebb. Kedvenc kaijum elég rendesen feltápolták, a film közepi várospusztítást öröm volt nézni, bár az atomlehelethez kitalált új szájszerkezetet nagyon szoknom kell még.
Összességében nem egy rossz a Shin Godzilla, de semmiképpen nem szabad hagyományos szörnyzúzdát várni, ez inkább az ember vs. természet témára van kihegyezve.
Szerencsére már berendelték a következő filmet is. Hogy az miként folytatja a sorozatot, az jó kérdés. A Shin Godzilla záróképe egy elég nagy WTF (Anno semmit nem képes normálisan lezárni? :khmEvangelionkhm:), szóval érdekelne, abból mit hoznának ki, ugyanakkor ahogy említettem, Godzilla erősen fel lett tápolva, így jelenlegi formájában nem tudom mi féle másik kaijuval tudna összecsapni. (Szegény Mothra hagyományos változatai már így is szopórolleren voltak a Szörnyek Királya ellen…) No de majd meglátjuk, a japánok mindig kreatívak voltak a szörnyek terén.

Creepzilla: It's not even my final form!
Egy ponton szinte már azt vártam, hogy kinő a haja és hirtelen beszőkül…
Komolyra fordítva a szót, asszem én itt végeztem a japán Godzilla produkciókkal, mert ezután még a legutóbbi Minus One is jócskán fölértékelődött nálam. Úgy a cselekmény 90%-a tárgyalótermekben és irodákban zajlott, ahol tudományos, politikai, gazdasági és katonai bla-blák sokaságának segítségével próbálták viszonylag „reálisan” bemutatni, miként kezelne Japán (illetve a világ) egy ekkora, ismeretlen fenyegetést. Nem csodálom, hogy a Neon Genesis Evangelion zeneszerzőjét kérték föl az aláfestés megkomponálására, ugyanis Godzillánk itt inkább tűnt egy onnan szökött „angyalnak”, mint a klasszikus szörnynek. Mégis mik voltak azok a hátából is előtörő diszkófények? Uh… Persze ez még egy érdekesebb tulajdonsága volt, miközben design-ját tekintve itt is hoztak vele kapcsolatban pár borzalmas döntést. Az tetszett, hogy folyamatosan fejlődik, alkalmazkodik, (plusz pusztító, nem pedig megmentő szerepben díszelgett) viszont nem tudom ki gondolta azt, hogy ilyen gülüszemekkel fölvértezve félelmetesebb lesz. Röhöghetnékem támadt, akárhányszor közelebbről mutatták a fejét, de az először partra vetődő verziója egyenesen szánalmasan festett. (Azt elkönyveltem „retardált” formának.) Emellett ismét többnyire olyan mereven mozgott, mint akinek beállt a dereka.
Egyszerűen borzalmas volt, és akkor sokan még ezt tartják a fentebb említett Minus One után a második legjobbnak? Te jó ég… Milyen lehet akkor a többi? Tényleg maradok inkább a mainstream verzióknál, mert több ilyet nem szenvedek végig. Ezt is tegnap kezdtem el, és csak több részletben sikerült befejezni.

ui.: Mikor a japán szereplők tört angollal beszéltek, az kb. olyan volt, mint mikor a hazai filmekben próbálgatják a nyelvet… Az ilyet komolyan betiltanám. Szörnyű volt hallgatni.

Érdekes Gojira film volt, főleg, hogy szinte rögtön az elején elkezdődött a katasztrófa.
Godzilla evolúciós folyamatán csak pislogtam, eleinte nem is nagyon hittem el, hogy ő az, de aztán szépen lassan kifejlődik a végleges formája.
A filmben jelentős szerepet kap a politika, ahogy az egyes tisztviselők próbálják a helyzetet kezelni. Minden fontosabb személyt feliratoznak, így tudjuk, hogy melyikőjük a fontos figura. Sok ismerős színészt viszontláttam. :)
Godzilla nem szerepel sokat, de amikor igen, akkor rendesen zúz.

Ugye azt mondják a bölcsek, hogy kétféle Godzilla-film van, az egyik a zúzás kedvéért zúz, mint az állat, a másik egy metaforikus jelentéstöbbletet akar a zúzás mögé csempészni. És mindkettő isteni.
A Shin Gojira az utóbbiak közé tartozik, csak most épp az ihlető kataklizma változott Honda ’54-es eredetijéhez képest, ott Hiroshima/Nagasaki volt a feldolgozandó, kollektív lelki-társadalmi törés, az itteni lenyalnivaló seb pedig a Fukushima-i katasztrófa.
Érdekes film, kaiju-mozinak kicsit talán vérszegény. Az tök tetszett, hogy a szemünk láttára megy végbe Godzilla többlépcsős evolúciója, de ennek az evolúciónak egyes fázisai azért marha szerencsétlenül tudtak valahogy kinézni. Ha nagyon akarom, persze lehet ez egyfajta tiszteletadás az amúgy a Shin Gojira megjelenése utáni évben, 2017-ben elhunyt Hauro Nakajima előtt, aki az ’54-es eredetitől kezdve egészen az 1972-es Godzilla vs. Gigan-ig alakította Godzillát a vásznon, de belebújt Rodan és Mothra jelmezébe is (sőt, Kurosawa-nál is feltűnt).
Vagy csak szimplán a „suit acting” előtti hapták, mert azért ritka az már nagyon a CGI meg a speckó effektek közt. Mansai Nomura mo-capje tök aranyosan idézi meg a Showa-éra kultikus-bénácska jelmezeit.
Akárhogy is, ebben a filmben a szörnyszál a gyengébbik, nincs a gyík sokat a vásznon, és ha igen, akkor is elég visszafogottan zúzogat, viszont az áldásos tevékenysége nyomán kialakuló emberi-politikai dráma kimondottan érdekes, és a film megjelenése óta eltelt közel tíz év, és az az alatt az emberiség által végigélt, lassú, még jelenleg is rogyadozó apokalipszis nem engedi, hogy a mondanivaló túl hamar elévüljön. Egyenesben nézhetjük végig, ahogy az emberiség által a saját nyakára ültetett vezetői hogyan kapkodnak, és futnak pánikolva a történések után, ami azért rendesen emlékeztet az első COVID-lockdown alatti fejetlenségre. Szembesülhetünk azzal a társadalmi-morális dilemmával, hogy esetlegesen hogy etetnék meg a japán publikummal, hogy a túlélésük érdekében ismét nukleáris töltetek KELL, hogy japán talajba csapódjanak. Meg hasonló, habkönnyű témák, amik itt nincsenek elbagatellizálva, nincsenek elkenve.
És ugyan erre nem tér ki a film külön, de kiérezhető belőle egy kis bizalmatlanság, nem csak a japán, de a globális politikai elit felé is. Nagyon helyesen.
Érdemes lenne figyelmeztetni őket, hogy a korrumpálhatóságuk, kapzsiságuk és cinizmusuk, általános inkompetenciájuk, a való világtól való elidegenedésük egyszer majd megint nyakunkra hozza Godzillát. Csak lehet, hogy nem Godzilla lesz a neve, hanem Szökőár. Meteor. Éhínség. Polgárháború. Vagy akár Forradalom.

uff a cgi (az elején és néhány egyéb ponton)
legbetegebb (de nem nevezném irreálisnak) kinézetű godzilla
kayoko patterson – miért nem lehet angolul tényleg beszélő színészeket felvenni (tudom hogy léteznek, láttam már), ez elvileg egy amerikai, egy szenátor szuper zseni lánya
uff a „legfejlettebb lény a földön” that's not how any of this works
végre egy reális hadsereg? pontosan lőnek, kilométeres távolságból?

összességében naivan optimista a kormányzatok működése témájában (minden kormány amit valamennyire követek -angol, amerikai, japán, magyar- folyton korrupciós ügyekbe keveredik), de mégis viszonylag realista

Érdekes megközelítése a témának, nem az a megszokott katasztrófa film. Nem csak Godzilla pusztítására és megállítására koncentrál, de a háttérben folyó politikai csatározásokra, hatalmi harcra is nagy hangsúlyt fektet. Ahogy látom, a japánok sincsenek valami nagy véleménnyel a politikusaikról.
Mostanában nézve sok párhuzam fedezhető fel a vírushelyzettel, a válságkezelés nagyon hasonló, fejetlenség, felkészületlenség, és sok duma, ahogy azt kell.