Sharon naplója (2001–2004) 85% 86★

Tavaly visszanéztünk csomó részt,és haláli. De komolyan. Viszont kicsi gyerekeknek nem a legjobb, nem csoda,hogy nem tudtuk élvezni. De tavaly nyáron,amikor újranéztünk pár részt,akkor csak fogtuk a fejünket,hogy Te jóóóó éééég. Amúgy a Minimax egy idő után abbahagyta a vetítését,mert már kezdtett nagyon „tinilányosodni” (első randin Sharonnak megjön a „Mikulás”; szóba kerül a fiúnál „ottalvás”,szóval nem csodálom,hogy abbahagyták a vetítését a Minimaxon.:D))
De nézzetek meg pár részt! Szerintem nagyon szerethető és vicces.:)

Amikor még a Minimax ment nálunk naphosszat, ez is sokszor a látókörömbe került, és egész aranyos volt. Bírtam Sharon szerencsétlenkedéseit.

A sorozat idősebbeknek való, azoknak akik a tinédzser lét küszöbén állnak. Én egy kicsit túl korán találtam meg, akkoriban nem is értettem mindent, de aztán pár év múlva világossá vált.
Igényes, intelligens sorozat, amiben sok fontos kérdéssel foglalkoznak és mindemellett még szórakoztató is.

Ahhoz képest, hogy amerikai, egész jó. Én nagyon szerettem, igaz, már akkor néztem, amikor sokkal idősebb voltam, mint Sharon. De most is bármikor megnézek egy részt, nem zavar, hogy tinisorozat.

Kiskoromban (miután állandóan a Minimaxon csüngtem), ezt is végigkövettem, és nagyon szerettem – ha, nem is mindig értettem, miről van szó, a koromból kifolyólag, persze.
Nagyon megmaradt amúgy az a rész, amikor Maria belezúg az irodalomtanárba, vagy, amikor Sharonnak megjön a legelső menzesze – utóbbinál kissé össze is zavarodtam, hogy pontosan mi folyik itt, és már csak kamaszként visszaemlékezve állt össze a kép :DD De tényleg, így a felvilágosítás után koppantam egyet, hogy: Ja, erről volt szó!
Ah, régi szép idők… Mindenesetre, hiába rajzfilm, meg mese, egy Minimaxra nem passzolt szerintem: rengeteg olyan kérdést pedzeget, amit egy kisgyerek még nem érthet.

(Tuti, hogy megírtam már ezt az értékelést, de eltűnt!)
Amikor a Minimax adta ezt a sorozatot épp a megfelelő korban voltam hozzá. 12-13 évesen hasonlókat éltünk meg, mint Sharon és barátai. Kibeszéltük a történetet, sugdolóztunk arról, hogy ki mikor csatlakozott a „klubhoz”. A tinédzserkor nagy „problémáit” mutatta be. méghozzá elég humoros formában. Sok-sok kalamajkával fűszerezve.

Nagyon szerettem gyerekként, bár több ilyen sorozat lett volna… Sőt még felnőtt fejjel is simán megnézem, csak már nem mindig tudok együtt érezni a karakterekkel a korkülönbség miatt. :D Nagy kedvenc. :-)
Csak azt nem értettem soha, miért 4 ujjuk van??