Saikou no Jinsei no Owarikata ~Ending Planner~ (2012–2012) 90% 2★

Nah most ez egy ritka érdekes sorozat. A rózsaszín mosolygós plakát irgalmatlan átverés és talán mégsem. Maga a sorozat egy nagyon érdekes témát boncolgat, méghozzá a halált. Először is számunkra nagyon érdekesek a japán temetkezési szokások. Nagyon különbözőek, mire kell odafigyelni, hogy történik a virrasztás és maga a temetés. Némelyik szokás kicsit elborzaszt európai szemmel , míg más szokást pedig nagyon szépnek tartok. Magának a sorozatnak íve van, alapvetően minden rész picit különálló és mégis minden rész össze is függ. Az ahogy Masato szép lassan mögé lát apja munkájának, hogy egy temetkezési vállalkozó feladata, hogy a lehető legnagyobb odafigyeléssel a tökéletes lehetőséget biztosítsa a családnak a zavartalan gyászolásra. Az ahogy minden esetben teljes törődéssel áll neki és néz utána az elhunyt életének vagy akár halálának és minden egyes „nyomozással” egyre többet és többet tanul az életről, családról, szeretetről. Szép lassan felnő és átveszi a „Nagy testvér” szerepét , megpróbálja megnevelni és összetartani a családját. Én konkrétan a 10 részből 9ben elpityeredtem. Összességében minden halált mély szomorúság járt át, mégis mire eljutottunk a temetési szertartásig a végére egy nyugodt, megbékélt állapotba kerülsz és úgy gondolod: „Igen, így valóban békében tovább állhatott a lelke”. Miért nincsenek ilyen temetkezési vállalkozók manapság?:(
Karakterek: Masato karakterét játszó Yamashita Tomohisa számomra abszolút a sorozat fénypontja(Im your Destiny-ben is szuper volt!) az Iwata-t játszó Yamazaki Tsutomuval egyetemben. A testvérek mind meghatározó egyéniségek és az elején ez tényleg sok veszekedést szül, aztán szép lassan mindenki háttér sztorijára sor kerül és úgy lesz egyre nagyobb béke a házban. Én szerettem ezt az egész családot úgy ahogy volt:) Yuki, mint főnő is nagyon szerethető volt:) Erős, független nő, humorral és ésszel megáldva. Ritka az ilyen, így értékelni kell!:P
Kinek? huhh romantika nem nagyon van benne, abszolút a családról, kapcsolatokról, szokásokról szól. Zsebkendő erősen ajánlott, mégis az egész sorozatra a keserédes jelzőt aggatnám. Bár mindegyik sors szomorú, mégis a részek végére lelki békét talál a néző is a halott családjával egyetemben. Nem ezt vártam, de egyáltalán nem bántam meg, hogy belekezdtem… sőt!