Leningrád, 1939. Sztálin a Szovjetunió vitathatatlan ura lett, a szocialista realizmus vált a hivatalos esztétikává a költőket, művészeket letartóztatták, s „eltűntek“. Benjamin Fleischmann fiatal konzervatóriumi növendék Csehov „Rothschild hegedűje“ című elbeszélését választja egyfelvonásos… [tovább]
Leningrád, 1939. Sztálin a Szovjetunió vitathatatlan ura lett, a szocialista realizmus vált a hivatalos esztétikává a költőket, művészeket letartóztatták, s „eltűntek“. Benjamin Fleischmann fiatal konzervatóriumi növendék Csehov „Rothschild hegedűje“ című elbeszélését választja egyfelvonásos operájának alapjául. Tanára, Dmitrij Sosztakovics a kulturális komisszároktól szigorú kritikát kapott „kisvárosi Lady Macbeth” című operája miatt és ezért a tanításba menekült. 1941. Hitler megszegi a Sztálinnal kötött megnemtámadási egyezményét és a német hadsereg betör Oroszországba. Fleischmann a Leningrádot védő civil brigádokhoz csatlakozik, s meghal. Sosztakovics Hetedik Szimfóniája hazafias lendületének köszönhetően ismét élvezi a hatalom kegyét, így a veszélytől messze, a Volga partjára evakuálják. Védetten s bűntudattal életben maradása miatt, elhatározza, hangszereli elhunyt növendékének befejezetlen operáját, hogy e kompozíció megőrizze Fleischmann nevét és emlékét. Az opera egy eltűnt zsidó világ, a stetl szeretetteljes megidézésének keretében beszéli el egy átruházás történetét. A falu hegedűse, egy keserű és materialista ember, felesége halála előtt hirtelen konfrontálódik élete hiábavalóságával és egy ösztönös mozdulattal a falu legszegényebb ifjújának adja hegedűjét. A fiú, aki eddig sohasem játszott semmilyen hangszeren, útnak indul s hegedűjéből sosem hallott melódiákat csal elő. A háború után Sosztakovicsnak nem sikerül előadatni az operát s megtanulja, hogy honfitársai nagy részének szemében egy zsidó, még ha életét is adta Oroszországért, mindig nem kívánt idegen marad. Míg a cenzorok ismét támadják műveit, Sosztakovics kompozícióiban észreveszi egy olyan zsidó hagyomány nyomait, mely nem az övé. [bezár]
