Rendrakás rendesen (2020–) 80% 11★

Satisfying. Imádom nézni, ahogy emberek rendet raknak, selejteznek, kiválogatnak dolgokat. TV-ben, YouTube-on, bárhol. Egyszerűen nagyon jó nézni, ahogy rend lesz a végén. :D Én is eléggé kényes vagyok arra, hogy minden ott legyen, ahol azt én szeretném, mindennek megvan a helye, és oda is kell visszakerülnie. Ebből a szempontból igazán tökéletes választás volt, és örülök, hogy van egy ilyen sorozat.

Joanna és Clea párosa szimpatikus volt, jó munkát végeztek, van érzékük hozzá. Viszont elég amerikai az egész. Leginkább olyan szempontból, hogy szerintem csak az USA-ban kell az embereknek ennyire ilyesmi segítség. Ők azok, akik híresek arról, hogy mindenből óriási mennyiséget vesznek és halmoznak fel, amit aztán nem tudnak hova rakni. Pedig a házaik is óriásiak. A végére kicsit egysíkú lett, mert hát ugyan az ismétlődik újra és újra, ugyanazokkal az átlátszó dobozokkal. :D

Voltak jó ötletei, koncepciói, amiből lehet tanulni akkor is, ha valaki azért képes rendet és rendszert fenntartani. Ami még érdekelne mindig ilyen sorozatoknál, hogy hogyan néznek ki ezek a rendbetett szobák/helyiségek kb. egy év után. Mert valahogy nem tudom elhinni, hogy mindenki képes ezt fenntartani. :D

Mindig élvezem nézni az ehhez hasonló sorozatokat, amikor valamit felújítanak vagy csak egyszerűen rendszereznek. Széppé varázsolják a hétköznapi dolgokat, ami nagyon jól esik a lelkemnek.
Itt a két évad ledaralása lehet nem volt a legjobb ötlet a részemről, mert ahogy előttem is mondták, egy bevált rendszerrel dolgoznak, így annyira nem változatosak a részek. Illetve nekem a két „főhősünk”, meg igazából az egész műsor, túl amerikai. Ezeket a folytonos visításokat és levakarhatatlan ezer wattos vigyorokat én annyira nem élem. És engem az sem fogott meg, hogy nem csak átlag embereknek segítettek átláthatóbbá tenni egy-egy teret, hanem hírességekhez is mentek. A modellktől, színészektől, celebektől nekem kevésbé volt megfogható, elérhető. Párszor eszembe jutott, hogy ugyan mennyit kérnek el, ha már a Kardashian család is az ügyfelük. Nálunk meg nincs Target, hogy majd megveszem magamnak a kis dobozkáikat. :D
Ugyanakkor most is úgy éreztem, hogy némi tudást szívtam magamba rendszerezés terén és ösztönzött egy kis pakolászásra, úgyhogy nem ment kárba a belefektetett idő. :D

Oké, kezdjük egy vallomással: én egyszerűen imádok rendszerezni! Kb. hat éves korom óta alakítgatom a saját technikámat – igen, bármilyen meglepő, de amikor elkezdtem az iskolát, az íróasztalomon mindennek megvolt a maga helye, és a mai napig háklis vagyok erre. Mindent dobozolok, amit nem szeretnék szem előtt tartani, és ha belenézek a fiókjaimba, szeretem, ha rendszert látok magam előtt, és nem pedig káoszt.

Már az előzetese alapján is ígéretesnek tűnt Joanna & Clea duója, sőt, már a legelejétől fogva bebizonyosodott, hogy milyen remek párost alkotnak ők ketten. Tetszik a „zóna” fogalma, és maga a koncepció is, hiszen szinte bármelyik helyiségre ráhúzható, és mindben hasznosítható aszerint, hogy az ott lakók számára mi élvez prioritást.

A vége felé már egy kissé egysíkúnak éreztem, az elején még nagyobb volt a lelkesedésem. Főleg azokat a részeket élveztem igazán, amikor egy picit át is rendezték a szobát, nem csak kvázi rendet raktak. Ilyen volt pl. a legelső rész, ahol a doktornő gardróbját alakították át (ez baromira tetszett), de azt is élveztem, amikor a new york-i ingatlanos nő konyháját varázsolták sokkal praktikusabbá. Az esztétikai érzékük abszolút átlagon felüli, tényleg olyan oddly satisfying érzést kelt a szivárvány könyvespolc, vagy épp az átlátható, Instagramra való kamra látványa.

Ugyanakkor ebből is fakad a hibája: túlságosan kiszámítható, szinte mindig átlátszó dobozokkal teremtenek rendet maguk körül, és mintha elfelejtenék felhasználni a már meglévő dolgokat. Ez jellemző az amerikai túlfogyasztásra, ami itt is erőteljesen érezhető volt, igaz, kevésbé, mint Marie Kondo esetében. Kíváncsi lennék, hogy az átalakított szobák, kamrák, meddig őrzik meg a szép, letisztult látványt, és miután alakul ki újra a káosz. Mert hát legyünk őszinték: ahhoz, hogy a rend megmaradjon, folyamatosan dolgozni és pakolni kell, szortírozni, de legfőképp: tudatosnak maradni.