Kondo Marie: Rakjunk rendet! (2019–2019) 80% 46★

Meglehetősen színes a paletta, és valóban szembeötlően nagy a különbség az amerikaiak és Marie gondolkodásmódja között. Elképesztő volt látni, mennyi mindent halmoznak fel az emberek, és javarészt gondolkodás nélkül szuszakolják be az újabb lomokat… Én ezzel a pazarló életmóddal sosem tudtam igazán azonosulni – számomra egyedül a home decor és a könyv veszélyes terep, azonban ezeket is sikerül egészséges kordában tartanom. A folyamatos szelektálás nagy segítség – így sosem érzem azt, hogy ellepnének a cuccok és lépni sem tudok tőlük. Ezt mondjuk harminc négyzetméteren nem is olyan nehéz megtartani, de biztos vagyok abban, hogy később is gyakran eszembe fog jutni egy-két jótanács és hasznos információ, ami a sorozatban elhangzott.

Nem minden pontban értek egyet a KonMari módszerrel, de pl. a ruhák kapcsán roppant praktikus tanácsokat ad. Sajnos csupán egy komódunk van, pedig szívem szerint a felsőimet is szép kis téglalapokba hajtogatnám, annyira oddly satisfying a kinézetük. :) Mindenesetre a sorozat megnézése után a zoknikat is ekképp fogom tárolni, főleg, mert nem is tudtam, hogy a gombócozás rosszat tesz a gumírozásnak. Mindig lehet valami újat tanulni!

A könyv jó volt, motiváló, Marie pedig aranyos, sugárzik belőle a harmónia. A sorozat is tetszett az első két részig, utána viszont nagyon unalmassá vált, hogy mindegyik pontosan ugyanúgy épült fel. Ráadásul sokszor nem is igazán volt szükség arra, hogy Marie személyesen elmenjen, hiszen elég lett volna egy-két szekrényt kipakolni, ruhákat összehajtogatni, néhány lakáson nem is látszott a változás. A szereplő családok magánélete meg nem igazán érdekelt, azt hittem a módszer a lényeg, nem az, hogy noname férj és feleség hogyan találkozott, hogyan költöztek be stb. Nekem jobban tetszett volna egy olyan sorozat, ahol egy rumlisan berendezett példalakáson mutatott volna be minden apró kis trükköt, hogy valóban a módszer legyen a középpontban és mellé bevágtak volna néhány rajongók által küldött videót, hogy ők hogyan használták az adott megoldást. Minden rész lehetett volna egy külön pont (ruhák, könyvek stb.).

Jóó, végeztem, most jöhet
– a rendrakás, megint, tele vagyok tettvággyal
– meg visszazökkenés egy hatékonyabb kerékvágásba, ahol nem sorozatnézéssel töltöm a szabad estéimet :D
Aki nem tudná, azért leszögezném, hogy imádok rendet rakni (teljesen át tudtam érezni, amikor Marie-nak felcsillant a szeme a kupis fiókok láttán), imádom a hamupipőke-sztorikat, szóval ezt a sorozatot igazából az én kedvemért készítették.
Szerintem nagyon aranyos volt mindegyik család, bár tény, én nagy emberbarát vagyok, mégis úgy láttam, nagy erőkkel válogatták ki a szimpatikus arcokat, na meg a változatosságra is fektettek egy jelentős hangsúlyt. És persze Marie is nagyon aranyos volt.
Főleg az új és újabb példák miatt volt jó a sorozat, minden új esettel terítékre kerül egy új aspektusa ennek az egésznek, más-más problémákra más-más válaszok érkeztek. Jó volt nézni. Tanultam belőle.

azért kap csak 8 csillagot, mert ezek a 40+ perces részek megőrjítettek, bőven elég lett volna 20, vagy maximum 30 perces részeket csinálni, mert én pl. csak belepörgetve tudtam „végignézni” a részeket. :D

Pont nemrégiben rendeztem egy óriási szanálást a ruhatáramból, és akkor még nem tudtam semmit erről a módszerről, csak hallottam, hogy Marie létezik, de ennyi, nem ástam magam bele a témába. A lényeg és a sorozat nézése közben örömmel konstatáltam : totál magamtól, én is elbúcsúztam a ruháimtól, megköszöntem azokat az időket, amiket velem töltöttek, majd eljuttattam őket egy családnak, ahol nagy volt az öröm. :) Az effajta búcsú valóban megkönnyítette az elválást, mert nekem is nehezemre esik csak úgy „kidobni” valamit/bármit.
Egyébként volt benne jó pár kitűnő ötlet, és számomra picit furcsa is, talán egyszer alkalmazom majd őket, de előbb elolvasom a könyvet is, hogy még jobban elmélyedhessek a témában, mert volt néhány vakfolt számomra, amire nem kaptam választ. A könyv egyébként már itt csücsül a polcomon. :)

1. rész
A család annyira nem volt szimpatikus, hogy fizikai fájdalmat okozott végignézni a részt. :D De amúgy a műfajban „elment egynek”. Olyan nagy a szakadék a KonMari módszer világszemlélete és az átlag nyugati (pláne konkrétan amerikai) ember között, hogy nem lehet nem észrevenni. Ezt gondolom a készítők és Marie is tudják, és valahol talán célja is a műsornak bemutatni ezt, de érdekes helyzeteket teremt, ahogy Marie megköszöni a kardigánnak, hogy hordhatta, amerikai anyuka meg gombócba gyűrve a földre dobja. :) Van mit tanulni ettől a nőtől – és ettől a kultúrától –, de nagyban.

Az biztos, hogy megadja a motivációt a szelektálásra, de egyszerűen nem tudom felfogni, hogyan lehet valakinek ennyi cucca. Hogyan halmozódik fel ennyi felesleges dolog valakinek az otthonában. Volt néhány család, aki elég ellenszenves volt, az első részben szereplők még mindig nagyon élének élnek az emlékezetemben. :'D Érdekes volt Marie Kondo módszereit megismerni, és nagyon aranyos nő.

Első „sorozatom” netflixen itthon. Tetszett, lehet egyszer én is neki állok majd egy teljes lakás „kondózásnak”,eddig 1 komódom van élére hajtogatva,lassan 1 éve és még tart a rend…de hogy a bugyijaimat háromba hajtogassam és a zoknijaimat élére állítsam ….haaaat….na az kizárt!
Azért még nekem is szemet szúrt mennyire etikus #talán ez a legjobb szó rá# a sorozat,lásd meleg pároknál is forgatott :)))
A legcukibb az idős házaspár volt. #Atya ég mennyi lommal éltek együtt!#

Imádok rendet tartani. De üzenem Marie-nak, hogy a dobozolást már évekkel ezelőtt kitaláltam XD
Régen is voltak ilyen háztakarításos műsorok (Life Tv-n talán, amikor gyerek voltam, sokat néztem ilyeneket) és azóta is folyamatosan meglepődök, hogy ezek az amerikaiak mennyi sz**t tudnak összevásárolni és tárolni! A műsorban nem mindegyik részben derült ki, hogy ezzel sok cuccal mit csinálnak (csak remélni tudom hogy nem dobtak ki mindent, hanem jótékony célra ajánlják fel!)

Marie egy nagyon tündéri nő, korábban már sok videót láttam róla, nagyon szimpatikus. sok tanácsát meg is fogadtam már, de még így is mondott újat a sorozat, és most a könyveire is kíváncsi lettem. ugyan minden epizódban hasonló problémák jöttek elő, mégsem mondanám unalmasnak vagy repetitívnek, hiszen mindig más került előtérbe, és a családok is mind különbözőek voltak – és szerencsére mindegyik aranyos, lelkes és normális volt, kedveltem őket. több ilyen pozitív, szívmelengető sorozatra van szüksége a világnak ♥