Oscar Schindlerről, aki 1100 zsidó munkását mentette meg a náci koncentrációs tábortól, a biztos haláltól, Steven Spielberg készített Oscar-díjas játékfilmet Schindler listája címmel. Ám a rendező, Jon Blair dokumentumfilmben idézte fel Schindler legendássá vált alakját : a filmben számos… [tovább]
Várólistára tette 12
Kiemelt értékelések
OneSoul
Egyszerre tragikus és felemelő!…
Az emberiség egyik legnagyobb tragédiája, amit örök tanulságként kéne, hogy szolgáljon mindannyiunk számára, az a II.Világháborúban elkövetett tömeges, embertelen mészárlás! Több milliárd ember halt meg, hiszen sokan elfelejtik, hogy a rengeteg zsidó származású ember mellett, más etnikumhoz tartozó állampolgárokat, a nácizmus ellen küzdőket kínoztak meg és küldtek gázkamrába… és rengeteg-rengeteg katona veszett el ebben a szégyenletes háborúban!…
A dokumentumfilm szépen építi egymásra az eseményeket, archív felvételekkel és, akik Schindler listájának köszönhetően túl élték, néhányukat megszólaltatva, valamint Schindler felesége és szeretője révén kaphatunk képet erről a náci párthoz tartozó, fekete piacon üzletelő, mégis 'majd az egész zsidó társadalom köszönetét kiérdemlő és halála után emléket állítottak arról a férfiról, aki – bármi is lehetett a mozgató rugója, de – megmentett 1100 (zsidó) Embert a biztosnak hitt halálból!
Ugyanakkor szörnyű volt szembesülni azzal a ténnyel, hogy Schindler egyik náci társának Amon Göthnek, még a dokumentumfilm készítésekor életben maradt szeretője, elvakultságában, saját magát is becsapva, a kamerába azt mondja, Göth soha nem bántott egyetlen zsidót sem. Miközben tudjuk, hogy a lengyel legfelsőbb nemzeti bíróság bűnösnek találta a fogvatartottak kínzásában és megsemmisítésében!… Az a szörnyű, hogy ennyi évtized után is, egy ember, aki benne volt az eseményekben, nem képes szembesíteni önmagát az igazsággal!…
Ilyenkor ötlik fel bennem, hogy ha valaki átélte ezt a szörnyűséget és tagadja a történteket, akkor mit várunk azoktól a fotelharcosoktól, akik soha nem éltek át egy háborút sem, csak önnön utálatukat vagy élet undorukat áthárítva keresnek egy „bűnbakot” és elkezdik utálni a zsidókat/cigányokat/négereket… bárkit, csak hogy önmagukkal és problémájukkal ne kelljen szembenézni!
Úgy hiszem, hogy kellenek ezek a dokumentumfilmek, ezek a „szembesítések”, mert az emberiség (most kénytelen vagyok általánosítani, bár nem szeretek) nem tanul a hibáiból! Ha tényleg azt akarjuk, hogy a mostani fiatalok felnőtté válhassanak és az ő gyerekeik is élvezhessék ennek a csodás bolygónak minden szépségét, akkor tudatosítani kéne végre önmagunkban, hogy bőrszíntől, vallástól, nemi identitástól, ideológiától függetlenül senki sem több a másik embernél! Emberek vannak… és ennyi!
