Próba után (1984) 78% 4★

– Azt mondtad, a koromhoz képest gyerekes vagyok.
– Azt mondtam?
– Igen, és igaz is. Gyerekes vagyok. Néha már-már kínosan gyerekes. Hiszékeny, rendetlen és naiv.
– A mi szakmánkban nem ritka a gyerekesség. Másképp hogy a csudában csinálhatnánk… Néha csodálkozom is, hogy ennyire komolyan vesznek minket az emberek. Szép nagy épületeket emelnek nekünk, ahol együtt lehetünk és játszhatunk. Maradj csak ilyen gyerekes. Ez segít a túlzott tudatosság ellen. Ami a te esetedben nyilvánvaló.
– Amikor hatalmába kerít a szenvedély, nem vagyok tudatos.

– Nézel engem, és időnként mondasz valami egészen meglepőt. Olyankor azt gondolom, vajon Henry bácsi így szokott udvarolni az ifjú hölgyeknek?
– Ez nem volt valami kedves.
– El vagyok ragadtatva, ha nem tudnád.
– Igen? Tényleg? Komolyan? Hmm?
– Mondani akartál valamit, de belezavartalak.
– Ha úgy jobban tetszik, mondhatom azt, hogy odavagyok érted. Sőt, szerelmes vagyok beléd. Boldog vagyok, hogy létezel, hogy itt ülsz mellettem Hedda Gabler kanapéján. Boldog vagyok, hogy megérinthetlek. Boldog vagyok, hogy 5 heti próba áll még előttünk, hogy hozzám köt a munkád, és így kötődnöd kell hozzám érzelmileg is.

– Szerelmes vagyok beléd, mert fiatal vagy, és szép. Egyedülállóan színes, sokoldalú személyiség.

– […] Most itt vagyok. A kezedben.
– És én a tiédben. Már 8 éve élek egyedül. Egy néni jár hozzám napi három órára; takarít, főz, mosogat, aztán eltűnik. Van néhány barátom, politizálunk és sakkozunk. A feleségem meglátogat néha, együtt töltjük az estét és az éjszakát. Komolyan ragaszkodunk egymáshoz.
– Én csak akkor megyek majd, ha hívsz.

– Egy gonosz pszichológus szerint a szerelem hőfoka azzal mérhető, mekkora magányosság előzte meg.

– Az ember mindig valami visszataszítót keres a másikban. Valami apróságot, amit felnagyíthat, példának hozhat föl és kihasználhat. Nálad semmi ilyet nem találtam, így sebezhetőnek érzem magam.

– Egy hét után elkezdünk beszélgetni egymással a próbák után, végülis meg kell vitatnunk a szerepet, nem? Elmegyünk a büfébe, iszunk egy kávét. Persze mindig magunkkal viszünk egy kollégát alibinek. Aztán kezdünk az irodámban találkozgatni. Jó távol ülünk egymástól, ásványvizet iszunk és kekszet eszünk. Amikor elmész, kapok egy puszit a számra. Egy nap elbeszélgetünk a kapcsolatod problémáiról, jól bemártod Jühant, én pedig boldogan elfogadom a te verziódat a történtekről. Néhány nappal később világfájdalmas arccal és vörösre sírt szemmel érkezel a próbára, és amikor megkérdezem, mi a baj, nem mondasz semmit, csak rázod a fejed.
– Azon a napon csodálatos összhangban dolgozunk.
– Háromkor odamegyek hozzád, és megkérdezem: nem vacsoráznál-e velem este hétkor? Bánatos komolysággal nézel rám és bólintasz. Este késel.
– Egy negyed órát. Ugyanis veszekedtünk Jühannal, amiért veled vacsorázom.
– Igen. Megvacsorázunk, bort iszunk és egész este rólad beszélgetünk. Este tizenegykor aztán hazaviszlek. A kapcsolatunk kellemesnek és ígéretesnek tűnik. Adok egy puszit az arcodra, és azt mondom, nagyon vigyázz magadra! Te rejtélyes mosollyal nézel rám, és lassan-lassan bólintasz. A szemed… Az a gyönyörű szemed megtelik könnyekkel, aztán szó nélkül otthagysz engem.
– Igen.
– Igen. Néhány hasonló este után lefekszünk egymással. Először inkább csak… Játékból. Az első kísérletnek nincs jelentősége.
– Így van.
– Az élmény a kielégületlen vágyak édes és izgató érzését hagyja maga után. Ez a tapasztalat természetesen felkelti a kíváncsiságunkat. Mindenki tud mindent, de senki nem beszél. A felszarvazott Jühant mindenütt színművészeti főiskolás lányok együttérző tekintete kíséri. A hangulat általában euforikus, néha heves, de ártalmatlan viharok korbácsolják fel.

– Később találkozunk a szállodában. Azonnal bocsánatot kérsz tőlem. Elragadó és fülig szerelmes vagy.

– Együtt vacsorázunk a főpróba után. Megiszunk egy-két pohár bort és megrészegítenek minket a ránk törő érzelmek. A jövőről beszélünk. Új tervekről. Új közös munkákról.
– És arról, hogy talán összeházasodunk.
– És hogy milyen jó lenne egy közös gyerek!
– Példákat hozunk hosszú, boldog házasságokra.
– Érezzük a szomorúságot. És az elmúlást.

– Last Thursday you said I'm childish for my age. It's true. I am childish…at times to the point of embarrassment. Gullible, careless, and naive.
– Childishness is widespread in our profession. How else would it be possible? I'm amazed people take us seriously at all. They build us big beautiful houses where we can play our games. Nurture your childishness. It's a good filter against consciousness.