Pokemon Sun & Moon (Pokémon 10.) (2016–2019) 65% 2★

Mindig nagy reményekkel megyek neki egy-egy új Pokémon generációnak, bízva abban, hogy na, ez majd olyan lesz, mint az 1. generáció, ez nem követi az előzőek hibáit.
A Sun & Moon széria nem követte el ugyanazokat, felfedezhettünk benne viszont másokat. Mindenek előtt az új rajzstílus valami kriminálisan rossz. Sajnos eljutottunk oda, hogy egyre bugyutábbak, egyszerűbbek a rajzstílusok, ennek esett áldozatul a Pokémon is. A másik, pedig rettenetesen gyűlöltem Beweart. Azt a Pokémont, amelyik állandóan magával vitte a Rakéta Csapatot az epizód végén. Maga a Pokémon is borzalmasan idegesítő, de kevés rosszabb dolog van annál, mint amikor megszakítva a jelenet dinamikáját, váratlanul a semmiből előlép egy behemót medve-mosómedve elegy és mintegy „most már elég a játékból” érzettel magával viszi Jessie-t, Jamest és Meowth-ot. Szerencsére ez nem volt mindegyik epizódban, sőt voltak hosszabb kimaradások is, de az ötlet akkor is borzalmas.
De pont ez a „Na most már elég volt a játékból” attitűd az, amelyik megmutatta, hogy mennyire tartják valójában a Rakéta Csapatot. Ők nem mások, mint nagyra nőtt gyerekek, akik legyenek akárhány évesek, nekik szükségük van valakire, aki gondoskodik róluk és jól megdorgálja őket, amikor rosszalkodnak. Nem véletlen, hogy egy „medve”-szerű Pokémon vette őket gondozásba.

Ugyanakkor voltak jó dolgok is. Kezdve Littennel: Engem egy macskával bármikor meg lehet venni. Illetve az egész Alola régió miliője nagyon hangulatos. Ez konkrétan a kedvenc régióm az összes eddigiek közül, ezért is vártam nagyon ezt a generációt.
Nem hozta teljes mértékig a várakozásaimat, de az előző generációkkal ellentétben itt egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy abbahagyom, mert már a hajamat tépem a sok idegesítő hülyeségtől. Tehát összességében rendben van, de a tipikus Pokémonos betegségeivel ez a generáció is küzdött.
Ahogy nagyon jó a Pokémon Sun & Moon és Ultra Sun & Ultra Moon játékok is, úgyhogy akinek van Nintendo 3DS-e, annak ajánlom.