Az építész Ayakawa Itsuki deréktól lefelé lebénult. Régebben nagy kosarasnak számított, ám egy baleset miatt lebénult, így többet nem játszott. Kawanaga Tsugumi, Itsuki első szerelme volt. A lány tehetségesen rajzol és az álma az volt, hogy bejusson a művészeti főiskolára. Ám önbizalomhiánya… [tovább]
Várólistára tette 11
Kiemelt értékelések
Sok mindenről szólt ez a sorozat.
Szerelemről, karrierről, a mozgáskorlátozottak fizikai, és lelki nehézségeiről, a fullasztó családi elvárásokról…
De legfőképp arról, hogy nem szabad hagyni, hogy mások belepofázzanak a magánéletedbe. Hogy nem szabad túl kedvesnek lenni, mert könyörtelenül kihasználják, és áttaposnak rajtad.
Sokszor felhúztam magam, miközben néztem… összességében viszont nagyon-nagyon szép történet volt, imádtam elejétől a végéig.
AMI KÜLÖNÖSEN TETSZETT:
– Senki nem volt tökéletes.
– Szerelem ide vagy oda, nem púderezi el a sorozat, mivel jár egy tolószékes állapot.
– Az építészetes vonal.
– Itsuki karaktere (Matsuzaka Tori baromi jól játszik).
– Haruto! :D Egyem meg. Ez a srác akárhányszor megjelent, fülig ért a szám.
AMI KIBORÍTOTT:
– az ápolónőt és a szemüveges srácot (Hiro) majdnem az összes jelenetüknél fenékbe rúgtam volna
– Tsugumi (a főszereplő lány) nyekergése, és megalázkodó stílusa néha már sok volt
Először egyébként a filmváltozatot láttam, ami nagyon tetszett, de túl rövidnek éreztem a játékidőt, érezni lehetett, hogy itt-ott csak a felszínt kapargatja. No, ez a sorozatverzió pont azzal pótolta ki a történetet, amit a filmből úgy hiányoltam.
Nagyon-nagyon tetszett!