Dr. Paolo Macchiarini világhírű a forradalmi őssejtes légcsőátültetéséről. Csak egy probléma van: a betegei folyton meghalnak.
Várólistára tette 3
Kiemelt értékelések
Emerson
Annyira durva, hogy manapság privát fotókból, videókból már össze is áll egy dokumentumfilm. Mivel Macchiarini nem vállalta a szereplést, így nem tudom elképzelni, hogy videoüzenetei, SMS-ei meg fotói megjelenítéséhez hozzájárult volna. Megint az a bajom, hogy egyoldalúan lett bemutatva minden. Persze a tények azok tények, szélhámos volt a csávó, de azért valljuk be, nem csettintésre lesz valakiből orvos, nem elsőre sikerül egy vadiúj eljárás. Nyilvánvaló, hogy kísérleti nyulak voltak a páciensek. De egyébként nem mindenki az, aki kés alá fekszik? Még egy rutinműtét esetén is. Én nem csak egy személyt tettem volna felelőssé a történtekért. Egy eljárás kidolgozása és maga a műtét is csapatmunka. Erről valahogy mindenki megfeledkezett.
Az egész történet másik negatív szereplője számomra Benita Alexander volt. Szellemi képességeit tükrözi, hogy a LinkedInen többek közt „love con expert”-ként szerepel. Én inkább pénzéhes lotyónak hívnám. Valahogy a dokumentumfilmből és még a filmsorozatból is kimaradt, hogy amikor Macchiarini karjaiba repült, akkor volt férje. Nyilván könnyen cserélte le egy olyanra, aki híres, a világ összes részére elröpteti, 5 csillagos szállodába viszi meg beígér neki egy esküvőt, ahol maga a pápa fogja lebonyolítani a ceremóniát. Na most komolyan, valaki ezt elhiszi? És akkor fel van háborodva, hogy kiderül, hogy Macchiarini-nak felesége van. Neeee…
Az egész sztori olyan mint egy elfuserált brazil szappanopera, a gond csak ott van, hogy közben emberek haltak meg, a dokumentumfilm mégsem rájuk koncentrál, hanem a szegény átvert nőre meg a gonosz nős fickóra. Nem, senkit sem érdekel a románcuk. Kedves Netflix, tessék már egy normálisan összerakott dokumentumfilmet készíteni!
Blissenobiarella
Ezt most élveztem, izgis volt, megdöbbentő, elérte nálam a célját. Viszont ugyanaz igaz rá, mint a legtöbb Netflixes true crime dokura: túl sok a magánélet, elviszi a fókuszt a lényegről, és totál egyoldalú, hiányzik belőle az, amitől valóban kiérdemelné a dokumentumfilm megnevezést.
