Öt történet az elmezavarról (2013) 76% 75★

Tetszett a film a témája miatt és azért, mert több, rövid történetet is bemutat. Magukat a betegségeket nagyon jól ábrázolták és külön tetszett, hogy a depressziót sem bagatellizálták el. A film mondanivalóját Lucy konkréten ki is mondja, és bár abszolút osztom a véleményét, maguk a történetek túlzottan idealizáltak és rózsaszínek; aki élt már át hasonlót, az pontosan tudja, hogy a valóság nem ennyire hollywoodi. Beszippantott, örültem annak, hogy a családtagokra is fókuszál, de Lucy történetét, mindent összevetve súlytalannak éreztem. Az ötlet mindenesetre nagyon jó, de a kivitelezés lehetett volna hatásosabb és realisztikusabb is.

Elég ütős film lett. Mindegyik történet érdekes és feszültség keltő, az én kedvencem azonban az Allison-os lett, aki éppen a barátját hozta haza.
Kicsit zavart a történetek rövidsége, mintha 5db rövidfilmet néztem volna meg. Örültem volna, ha több mindent is megtudok a szereplőkről.

Rendkívül felkavaró, de kihagyhatatlan film. A színészek egytől egyig zseniálisak, fogalmam sincs miért nem kapott nagyobb visszhangot ez a film. A kedvenc szereplőm Lucy volt, az ő karaktere igazi példakép lehet sokak számára, hatalmas rescept a csajnak!
Nézzétek!

Még, még, még! Én tovább akartam nézni ezeket a történeteket, tovább fonni a szálakat… mindent akartam látni. Főleg Grace anyukájának története fogott meg, hiszen én is épp minden nap ezt a háborút vívom meg a saját elmémben. Hihetetlen, milyen pontosan visszahozták a BP összes tünetét, mennyire pontosan ábrázolták ezt a borzalmas helyzetet. Bevallom, végig sírtam ezen a történeten, mert annyira valóságos volt.

A betegségek tüneteit egész jól sikerült összefoglalni és ábrázolni, de a befejezés nekem túl… szép. Persze teljesen megértem, csak hát na. Nekem már minden gyanús.

    Ez valami idealizált, rózsaszín világban játszódik: szép emberek, megértő családok, mindig ott van valaki a bajban stb. Persze, pont ezért könnyen befogadható és szerethető film, viszont az elmezavar valódi problémáit nem mutatja be. Ahol Lucy családja szétesik, a szülők elválnak, anyagilag padlóra kerülnek, elszigetelődnek, magukra maradnak… A kis Grace meg elkallódik, rossz társaságba keveredik, drogozni kezd stb. Eddiet faképnél hagyja a felesége, ő pedig lecsúszik, alkoholizálni kezd és részegen halálos balesetet okoz vagy szenved… Szóval ez egy sokkal reálisabb forgatókönyv lehetett volna, nem ilyen kis cuki délutáni mozi. spoiler

Nem tudok csillagozni, mert csak a második rész közepéig jutottam, ez pedig annak köszönhető, hogy nem keltettek bennem érdeklődést a karakterek, nem akartam törődni velük és ezt leginkább a gagyi, tévés felvételi sítlusra + a borzasztó szinkronra kenem (csak úgy sikerült beszerezni) – pedig érdekel a téma.

Persze ettől még rám is lehet fogni, hogy érzékeltlen vagyok, stb. de nem… vagy ha igen, hát nem érdekel :D

Egyébként törekszik a különböző betegségek és állapotok adekvát bemtuatására, de ilyen rövid (20-25 perces) epizódok alatt, ezt egyrészt nagyon nehéz (sietni kell vele, zsúfolni a dolgokat, stb. és így az egész megreked a felszínen) másrészt pedig… hát, felesleges. Inkább ragaszkodtak volna egy, de komplexebb történethez és azt dolgozzák ki másfél órában. Csak ne az első rész szereplőivel (mint aki a borítón is van) mert ő is és a srác is közel makulátlanok (értsd: sterilek :D) egy-egy ilyen szerephez.

Az első két részre 3-4 csillagot tudnék adni. Főleg a casting-ot gondolnám újra, de megette ezt a fene; a black mirror-hoz hasonlóan, ha valóban művészi és etikus feldolgozás volna, nem a hatásvadászatra gyúrják. Gyakorlatilag instant dramaturgiaként tekint a betegségekre (a black mirror pedig a tech-hackekre) és ez nálam olcsóságra, ötlettelenségre vall.

Csalódás. Jó kis ütős, pszichológiai játszmát, mély történetet, éles megvalósítást vártam, ehhez képest TV film szinten is közepesen langymeleg epizódokat kaptam. Semmilyen szinten nem érintett meg (persze sajnálom a betegeket, de itt most a filmről van szó), unalmas megvalósítás, se íze, se bűze. A színészi produkciók unalmasak és életlenek, rendezési és zenei szempontból is érdektelen. kb az jön le h forgassuk le gyorsan oszt jó lesz az a TV-be, ott megnéznek úgyis mindent. Jó lett volna öt megkapó, drámai epizódot látni; nos hát messze nem…

Nem is tudom, mit mondhatnék. Nagyon sok minden eszembe jutott, amíg néztem, de úgy összességében csak annyit tudok mondani: nézd meg és érezd át!

Megrázó, hogy vannak emberek akiknek így kell leélniük az életük. Hálás vagyok Istennek, hogy nekem nem kell betegségekben szenvednem.