Öt történet az elmezavarról (2013) 75% 91★

Tetszett a film a témája miatt és azért, mert több, rövid történetet is bemutat. Magukat a betegségeket nagyon jól ábrázolták és külön tetszett, hogy a depressziót sem bagatellizálták el. A film mondanivalóját Lucy konkréten ki is mondja, és bár abszolút osztom a véleményét, maguk a történetek túlzottan idealizáltak és rózsaszínek; aki élt már át hasonlót, az pontosan tudja, hogy a valóság nem ennyire hollywoodi. Beszippantott, örültem annak, hogy a családtagokra is fókuszál, de Lucy történetét, mindent összevetve súlytalannak éreztem. Az ötlet mindenesetre nagyon jó, de a kivitelezés lehetett volna hatásosabb és realisztikusabb is.

Elég ütős film lett. Mindegyik történet érdekes és feszültség keltő, az én kedvencem azonban az Allison-os lett, aki éppen a barátját hozta haza.
Kicsit zavart a történetek rövidsége, mintha 5db rövidfilmet néztem volna meg. Örültem volna, ha több mindent is megtudok a szereplőkről.

Rendkívül felkavaró, de kihagyhatatlan film. A színészek egytől egyig zseniálisak, fogalmam sincs miért nem kapott nagyobb visszhangot ez a film. A kedvenc szereplőm Lucy volt, az ő karaktere igazi példakép lehet sokak számára, hatalmas rescept a csajnak!
Nézzétek!

Még, még, még! Én tovább akartam nézni ezeket a történeteket, tovább fonni a szálakat… mindent akartam látni. Főleg Grace anyukájának története fogott meg, hiszen én is épp minden nap ezt a háborút vívom meg a saját elmémben. Hihetetlen, milyen pontosan visszahozták a BP összes tünetét, mennyire pontosan ábrázolták ezt a borzalmas helyzetet. Bevallom, végig sírtam ezen a történeten, mert annyira valóságos volt.

    Ez valami idealizált, rózsaszín világban játszódik: szép emberek, megértő családok, mindig ott van valaki a bajban stb. Persze, pont ezért könnyen befogadható és szerethető film, viszont az elmezavar valódi problémáit nem mutatja be. Ahol Lucy családja szétesik, a szülők elválnak, anyagilag padlóra kerülnek, elszigetelődnek, magukra maradnak… A kis Grace meg elkallódik, rossz társaságba keveredik, drogozni kezd stb. Eddiet faképnél hagyja a felesége, ő pedig lecsúszik, alkoholizálni kezd és részegen halálos balesetet okoz vagy szenved… Szóval ez egy sokkal reálisabb forgatókönyv lehetett volna, nem ilyen kis cuki délutáni mozi. spoiler

Lol, ez volt az első alkalom, hogy kipróbáltam a várólista random film választós izéjét és hát, ezt dobta a gép. X,)

Szeretem a rövidebb történeteket, jobban tudok rájuk figyelni, úgyhogy elvoltam vele. De amúgy olyan „komoly dolgok kissé sziruposan előadva”. Nem tudom akinek mentális problémái vannak, annak ez mennyire segít. Itt mindenkinek spoiler

A betegségek tüneteit egész jól sikerült összefoglalni és ábrázolni, de a befejezés nekem túl… szép. Persze teljesen megértem, csak hát na. Nekem már minden gyanús.

Csalódás. Jó kis ütős, pszichológiai játszmát, mély történetet, éles megvalósítást vártam, ehhez képest TV film szinten is közepesen langymeleg epizódokat kaptam. Semmilyen szinten nem érintett meg (persze sajnálom a betegeket, de itt most a filmről van szó), unalmas megvalósítás, se íze, se bűze. A színészi produkciók unalmasak és életlenek, rendezési és zenei szempontból is érdektelen. kb az jön le h forgassuk le gyorsan oszt jó lesz az a TV-be, ott megnéznek úgyis mindent. Jó lett volna öt megkapó, drámai epizódot látni; nos hát messze nem…

Nem is tudom, mit mondhatnék. Nagyon sok minden eszembe jutott, amíg néztem, de úgy összességében csak annyit tudok mondani: nézd meg és érezd át!

Megrázó, hogy vannak emberek akiknek így kell leélniük az életük. Hálás vagyok Istennek, hogy nekem nem kell betegségekben szenvednem.