Kiemelt értékelések
December 9-én, az idei Cziffra Fesztivál – számomra – csúcspontjaként néztük meg kollégámmal Nyikolaj Luganszkij zeneakadémiai zongoraestjét. Lemezhallgatóként nagyon ambivalens a viszonyom a művésszel, figyelem és keresem a megjelenéseit, de mindig érezni vélem, hogy nem a nekem tetsző szájízzel játszik – noha mindig nagyon érdekes és figyelemreméltó repertoárral dolgozik. A koncert megerősített korábbi meggyőződésemben: Luganszkij kiemelkedően szépen, esztétikusan és precízen, rendkívül pedánsan játszik – ám ez a pedantéria esetében pejoratív, hisz a zenébe mindig kell egy kis dög, egy kis ego, egy kis hús és vér, nem elég, ha csak a lélek lengi be a koncerttermet/hangszórókat…
Mégis volt igényem valamiféle „újranézésre”, és tegnap hosszas cirill betűs Youtube-túrás után felakadt nekem néhány idei koncertfelvétele: ezen a szentpétervári streamelt fellépésen ráadásul 85 százalékban ugyanazt a műsort játszotta, mint Pesten.
Én pedig felülvizsgáltam magam és a meggyőződéseimet: mégiscsak jó ez. Jó ez, mert Luganszkij hiába végtelenül pedáns és néha zenei értelemben arctalan, azért a zenét mégiscsak elég néha kijátszani, megfelelő minőségben egymásután tenni a hangokat, és mögéjük helyezni a szükséges érzelmi amplitúdót. Nem szeretem a bombasztikus, cirkuszozó zongoristákat, Luganszkij pedig nem az ő ellenpólusuk, átesve a ló túlsó oldalára, hanem a valódi ellenpontjuk – aki nemcsak a cirkuszolást, hanem a zenei zsonglőrködést is már-már vallási átszellemültséggel helyettesíti. Erre pedig manapság, amikor a hajfürtöket vadul dobáló zongoristanők és a túlvilágba révedő Lang Langok simán eladják magukat sosem látott minőségi szinteket verdeső virtuózoknak, szükség is van!
Bár visszapörgethetném az idő kerekét december 9-re, bár ne akarnék mindenáron csettinteni egyet Luganszkijt hallgatva: úgy tudtam, én megmondtam előre!
Magáról a koncertről is: óriási ötlet Mendelssohn, Chopin és Rahmanyinov után Wagner átiratokat játszani! Rahmanyinovot mi nem kaptunk Pesten, fel is billent némileg a koncert egyensúlya – túl gyorsan ért véget az első rész, farnehéz lett a második, itt azonban nagyon rendben van az egész! Még annak ellenére is, hogy Luganszkij saját Wagner átiratainak van értelme, de magának a Wagner-zongorázásnak szerintem nincs… az Izolda szerelmi halála átiratot sem értem még most sem, pedig az régóta klasszikus darabja a zongorarepertoárnak. A program nagyszerűségét végül azonban mégis az szavatolja leginkább, hogy ezek a darabok illenek Luganszkij megközelítéséhez: talán ahol robbanni kellene, ott ő lobban csak, de a hevület kétségkívül ott van, ahol pedig szépen kell formálódnia a dolgoknak, ott szépen formálódnak – Pesten a Dalok szavak nélkül első tétele mondjuk pont kicsit formátlan lett, de utána rendben mentek a dolgok.
A közvetítés minősége nagyjából kifogástalan, bár a halk részeknél hallatszik, hogy a felvétel sistereg – ennyit arról, hogy a koncert streaming iparág majd átveszi a lemezek, koncertvideók és a koncertlátogatás szerepét. A műsoridő hosszú, de ez tartalmazza a teljes szünetet is, a tiszta műsoridő egy teljesen korrekt 90-100 percet tesz ki. A ráadások varázslatosak.
Örülök, hogy sikerült valamelyest reprodukálni az élményt. Főleg örülök, hogy ezen felvétel révén visszavontam egy december 10-i elkapkodott gondolatomat, miszerint nincs már dolgom Luganszkijjal. Dehogy nincs!
