Niehime to Kemono no Ou (2023–2023) 87% 14★

Még jóval a téli szezon előtt nézegettem, hogy mik fognak megjelenni, mit is fordítsak majd, akkor láttam ezt, és a Nokemono-tachi no Yorut, amit szintén fordítottam. Plakát és előzetes alapján, habár akkor nem is tudom, hogy ehhez volt-e már, na mindegy, a lényeg, hogy a Nokemono jobban megfogott, és úgy voltam vele, hogy a-a, ezt biztos nem fogom nézni illetve fordítani, gondoltam, még egy ugyanolyan animét, nem akarok. Aztán beszélgettünk @Andysa-val, és már nem tudom, hogy kérdezte vagy csak említett-e, hogy fordítom-e majd, mikor is mondtam, hogy nem terveztem, mire ő, hogy kár. Úgyhogy akkor azt mondtam, hogy na jó egye kutya. És milyen jó, hogy hallgattam rá! :D
Ez az anime sokkal jobban tetszett, mint a korábban említett, első ránézésre teljesen ugyanolyannak tűnő sorozat. Az is hasonló mondanivalóval indul, de aztán elmegy egy másik irányba, és nálam kicsit el is vesztette a varázsát. Illetve hát bevallom, romantikus animére számítottam annál, de nem az volt. Ez viszont az, de nem ám az a könnyed, humoros fajta. Nagyon nem. Adott két faj, két világ, akik fizikailag különböznek egymástól, mégis ugyanolyanok. Gyűlölik és félnek a másiktól, holott egyik faj sem csak fekete és fehér. Mindkettőben vannak jók és gonoszok, sebzettek, csőlátásúak, békepártiak, harcra készek, felbujtók stb. Ahogy az emberi birodalomban (bár ebben az animében annyit nem foglalkoznak az emberi birodalommal, de… ) úgy a démonok földjén is vannak belviszályok, trónfosztók, stb. A démonok semmivel nem különbek az embereknél, ahogy az emberek sem a démonoktól. Mindkettő közt volt olyan, aki csak hobbiból bántotta a másikat. Mindezek mellett kapunk egy királyt, aki arra törekszik, hogy jólétet biztosítson a népének, miközben fél önmagától, attól, hogy kiderül a származása, és hogy emiatt gyűlölni fogják, és nem lesz hová mennie. Mellette ott a lány, akit a saját népe áldoz fel, aki igyekszik támogatni a királyt, miközben próbálja megállni a helyét egy olyan birodalomban, ahol gyűlölik a fajtáját, de haza sem mehet, mert ott is elutasítók vele.
Szerettem a karaktereket. Sari nagyon erős, bájos lány, és nagyon bátor is. Sosem a származást tartja szem előtt, hanem az egyént, nagy az igazságérzete, ami vakmerővé is tetszi, és sokszor rázza helyre Leont is, aki bár fizikailag erős, ha önmagáról van szó, akkor gyáva. Sari tanítja meg neki, hogy fogadja el és szeresse magát olyannak, amilyen, hisz ez ellen nem tud tenni. Szerettem őket, jó volt nézni, ahogy alakul a kapcsolatuk egymással, önmagukkal és másokkal. Nagyon kedveltem még Jor kapitányt is, és Amit hercegnőt. Nagyon szurkoltam nekik, de még a végén is elég bizonytalan volt, hogy akkor most összejöttek-e vagy nem. Igazából az ő kapcsolatuk alakulása már-már jobban is érdekelt, mint a főszereplőké, mert tudtam, hogy ők úgyis együtt maradnak. :D Rajtuk kívül tényleg szinte mindenkit kedveltem, Lantét különösen, már csak a laza stílusa miatt is. De Fenrirt és Gleipnirt is. Sajnáltam, hogy olyan hamar véget ért a száluk. Az ember szereplők is szimpatikusak voltak, illetve előbb-utóbb (inkább utóbb khm Ilya xD) szimpatikusak lettek, de sajnos nem szerepeltek valami sokat. Akit viszont még ki kell emeljek, az Abi, a gonosz kancellár, aki valójában nem gonosz, de akarva-akaratlanul is belekényszerült ebbe a szerepbe, ahogy azt Leon is elmondja a végén, hisz ha ő nem bánik vele, velük olyan keményen, akkor Leon nem olyan lenne, mint amilyen és a birodalom sorsa sem pozitívan alakul. Úgyhogy ő tényleg egy kulcsfontosságú karakter, akiről néha tényleg nagyon megtévesztő tud lenni. Sajnos a fő gonoszról – ha lehet ezt mondani, hisz több is volt – nem lehet ezt elmondani. Annyira nyilvánvaló volt, hogy mire készül, és a sztorija is elég klisés lett, de hát minden palotában akad ilyen. A másik, ami kézenfekvő volt ugyan, de eszembe nem jutott volna, úgyhogy meglepett az Leon származása. Úgyhogy volt pár klisés dolog benne, ami tulajdonképp nem zavart, nem lett tőle unalmas az anime. A dinamikája is jó volt, nem ült le, nem vált unalmassá, végig izgalmas volt, még úgy is, hogy lehetett tudni, hogy komolyabb bajuk nem lesz a főbb szereplőknek. Szépen tálalta a témáját is, elgondolkodtat, de nem nehezedik rá az ember lelkére, emellett humoros is, amivel kompenzál, de nem esik túlzásokba. Ehhez jönnek még a zenék, amik amellett, hogy szépek, hangulatosak, szintén megvan a maguk mondanivalója.

Nézegettem már az animét, csak ugye 24 részes, én meg ugye nemnézekszezonosanimét. Úgyhogy vártam. Jóóó sokat.
De atyaég, mennyire megérte! Mostanában úgy látszik, megtalálnak az ehhez hasonló animék/könyvek, és én sorra nagyon pozítívan csalódok.
Ez az egész démon vs. ember dolog lehetne nagyon lerágott csont, de nem az, szuper ügyesen megoldották a témát: mert legyen démon vagy ember, ugyanúgy vannak érzéseik, ugyanúgy vannak szeretteik, félnek, örülnek, reménykednek, haragszanak, aztán megbocsájtanak. Ezt pedig elképesztően jó volt figyelemmel kísérni.
Nagy hála ezért a fő(bb) szereplőknek is: Sariphinak ugyan megvannak a maga múltbéli traumái, de mégis bátor, tiszta szívű, és elképesztően szimpatikus. Ilyen női főszereplőt követelek minden animébe, de komolyan.
Őfelsége (alias Leon), egy igazán különleges, és sokrétű karakter. Azt hinné az ember, hogy szinte már kegyetlen uralkodó, de nagyon hamar világossá válik, hogy nem, ez nincs így. Valóban bátor szívű, elítéli az ok nélküli vérontást, és sokkal-sokkal nehezebb magát elfogadnia, mint elsőre gondoltam.
A mellékszereplők közül egyértelműen Lante a kedvencem, de igazából mindenkiben van valami szerethető. Tényleg, még az ellenségekben is. Na jó, Set kivétel.
Ha szereted a fantasy animéket, sok-sok részen keresztül izgalomban tart, és többször is azt érezteti veled, hogy muszáj a happy end, annyira megérdemlik, akkor a legjobb szívvel ajánlom ezt a sorozatot.

(@Netta88, nagyon szépen köszönöm a fordítást!)