Napfényes hétfők (2002) 70% 10★

Remek Goya díjas spanyol film, egy viszonylag ismeretlen gyöngyszem. Imádom Spanyolországot, a kultúrát, a filmeket és a színészeket, eddig még nem sok spanyol filmben csalódtam. A Napfényes hétfők csak a címében olyan fényes, a napjainkban is aktuális problémát, a munkanélüliséget jeleníti meg. Néhol humoros, néhol nagyon szomorú a film, a szereplők pedig nagyon realisztikusak, mintha itt élnének közöttünk. Javier Bardem már itt is remek volt, de színésztársai is jól alakítottak.

Javier Bardem miatt néztem meg ezt a filmet, de nem ez volt életem legjobb élménye…Egy csapat alkesz búslakodik, hogy két éve munkanélküli. Van aki próbál kitörni, a haját is befesti, míg mások mindenkivel lefekszenek és hülyítenek mindenkit egy kis étel és pia reményében…Megint mások inkább leugranak, mert már nem bírják a nyomort elviselni. Olyanok is vannak, akik nézik ahogyan elmegy a feleségük dolgozni, majd csodálkoznak, hogy már nem is érdeklik a nőjüket…
Nyomor és ugyanaz a dallam végig a filmben. Nem hagyott mély nyomot bennem.

A barátok összetartása az életszínvonal esésével sem szűnhet meg. Bezárhat a hajógyár, elküldhetnek, egész nap támaszthatod a pultot a kocsmában, amit a haverod nyitott a végkielégítésből, akkor is valahogy lesz, valahogy túlélsz. Persze akadnak ellenpéldák is…csak kérlek, Amador hamvaira vigyázz!
Minden hétfőn a napfényes kompút alatt beszéld meg, kivel mi történt, aztán törj össze néhány lámpát az utcán, esetleg irány a halüzem egy kis látogatásra. De a banki hitelbírálóra is nyugodtan borítsd rá az asztalt…még a bútorokat is lehet mozgatni!
Javier Bardem nagyszerű figura, rengeteg jellemformálását láttam már. Itt sem unatkozunk a szereplésén…csak magán a filmen…