Musical Hakuouki – Haku-myu Live 2 (Hakuouki Musical 7,5.) (2016) 100% 1★

Ismételten igaz, ami a másik Hakumyu live-ra is: inkább koncert, mint színdarab. De ellentétben azzal, ez nem színtisztán nevetés, mémek, meg egy kis ünneplése annak, hogy immár három darabot megért az egész. Ez a koncert színtiszta nosztalgia, tiszteletadás az első castnak, búcsúzás néhány tagtól, egy lehetőség a második csapat néhány tagjának, hogy kicsit belebújjanak a szerepeik olyan dimenzióiba, amiket a Shinsengumi Kitan és a Reimeiroku nem tettek lehetővé, és persze van már benne egy kis előretekintés is, főleg az elkövetkező Harada-henre, szóval Higashi Keisukének is jut bőven idő, ahol megmutatja, hogy ezt a szerepet tényleg rá öntötték.
A történet komplexitása nagyjából ugyanannyi, mint az előző Live-nál, csak itt újévi ünnep helyett egy nyári fesztivállal teremtették meg a keretet. Ez a koncepció viszont tényleg csak nagyjából a koncert feléig él, mert ott cameózik egyet Yazaki Hiroshi (az eredeti Hijikata) beszélget egy sort a rendezővel, felénekel pár jelenetet, és átváltunk egy olyan struktúrára, ami már teljesen múltidézés. Hashimoto Shouhei lejátssza a Saito-hen fináléját, és elénekli a fő szólóját, Okita Paint it Blood-ozik, a teljes csapat Ikirózik, Kazama elénekli a démonok fő szólóját, és a Kazama-henes egyik számát is, sőt beugrik Ryuunosuke és Serizawa, hogy a Reimeirokut is elővegyük kicsit. Tényleg az összes darabon végigmennek, ami nagyon nagyot üt. Az egészre pedig rátesz egy lapáttal, hogy ez Suzuki Shogo utolsó fellépése Kazamaként, aki gyakorlatilag végigsírdogálja az egészet, a Curtain Call-ra már annyira fel van dagadva a szeme, hogy alig lát – ő eleve az egyik legjobb tagja volt a castnak, nem csoda, hogy öt éven át vitte ezt a szerepet, de látszik, hogy neki is nagyon szívéhez nőtt az egész.
És még megemlíteném, hogy eszméletlenül becsülöm Fujikoso Yumit, aki ebben a darabban partner volt az összes srác romantikus duettjében, szólózott, táncolt velük, ami néha azt jelentette, hogy nagyon eltérő számokat kellett énekelnie, amiket egyébként nem igazán rá írtak – az előző Live-nál három színésznő csinálta meg azt, amit ő itt egyedül. A Shinsengumi Kitannál azt írtam, hogy bár Matsuda Gaku-val eszméletlen jó a kémiájuk, sokkal jobb, mint Yazaki Hiroshi és Kikuchi Mika között volt, de maga a színésznő kicsit jellegtelen – most minden rosszat visszaszívok, és remélem, hogy szép karrier vár erre a lányra, mert eszméletlenül tehetséges.
Igazság szerint szerintem érzékenyebb, és izgalmasabb sok szempontból, mint az előző Live, de még annyira sem színdarab, mint az. Mindenképp érdemes adni neki egy esélyt.