Mr. Moto halálos titka (1938) 80% 1★

Yellowface a köbön, szóval nem csodálkoznék, ha manapság senki, semmilyen körülmények között megszólalni se merne erről a filmről, illetve filmszériáról, de a Mr. Moto sztorik felkeltették az érdeklődésemet. Talán ha japán lennék, és dúlna bennem a nemzeti öntudat, kikérném magamnak, hogy egy jellegzetes arcú német-magyar színész játssza benne a japán Interpol-nyomozót, de ép ésszel talán ez esetben is inkább a saját országomra haragudnék, amiért nem csinált feldolgozást ezekből a történetekből.

Már nagyon korán eszembe jutott Mr. Moto egész karaktere kapcsán Borisz Akunyin Fandorinja. Nem teljesen újdonság ez az idegen/egzotikus országból érkező nyomozó figura, aki bárhol képes beolvadni a helyi közegbe, multikulti szuperképességek birtokosa, és már-már mitikus rossz híre terjeng a bűnözők körében. De ami igazán meggyőzött Moto kalandjainak emlékezetességéről, az Peter Lorre színészi teljesítménye volt. Briliáns éleslátással játszik japánt, miközben vélhetően sosem járt Japánban, és ha összevetjük itteni teljesítményét a korabeli Hitchcock produkciókban végzett munkájával, netán a Casablancával, rájövünk, hogy ő egy igazi kaméleon volt. Ezer közül is jól felismerhető megjelenése ellenére bármilyen árnyalatú karakter bőrébe bebújhatott, itt sem jutna eszembe elvitatni japánságát, noha látszik, vonásai alapján maximum félvér lehetne. De nem is az ábrázat itt a lényeg, hanem a viselkedés, a testjáték, a mimika, a gesztusok – Lorre pont annyira japán, amennyiben a japán életszemlélet, viselkedés és stílus vonzóvá teszi a japánságot, de pont annyira európai is saját vonásai révén, ami által a korabeli néző képes volt azonosulni vele.
Bámulatos kisugárzásán túl a film olyan sokat azért nem kínál a nézőnek, de azt mondom, Lorre és az ügyes kollégái magabiztosan viszik a hátukon ezt az összeesküvés-elméletes, egzotikus afrikai országban nyomozós sztorit. Ahol a dolog el-elvérzik, az az akció: nyilván nem lehetett túl reális elvárás 1939-ben elvárni Lorre-tól, hogy karatézzon, de ahol „kis ember létére” kell nagy erőt villantania, ott a koreográfiával elérik ezt a hatást. A víz alatt játszódó kevéske jelenet jól sikerült, az afrikai miliő hatásos.
Összességében elhiszem, hogy egy régimódi, mégis a modern idők hős titkosügynökei felé kacsingató filmet nézek.

Szeretem a harmincas évek szórakoztató filmjeit, így nálam az Mr. Moto… teljesen jól teljesített. Aki kedveli a (legkézenfekvőbb párhuzamként hivatkozott) korabeli Hitchcock filmeket, itt is jól fog szórakozni!