Tizennégy évi igazságtalan börtönbüntetés után Edmond Dantes megszökik If várából. Bosszút esküszik régi rosszakarói ellen, akik börtönbe juttatták. Monte Cristo grófjaként, mesés kincse birtokában szolgáltat mindenkinek igazságot.
Rendező
Várólistára tette 1
Kiemelt értékelések
Valentine_Wiggin
15 hozzászólás
Őr: „Edmond Dantés, elloptál egy órát, ezért évekre lecsukunk!”
Én és Edmond: „Szerintem eltévesztettük, a kis értékű lopásért indokolatlanul hosszú időre történő bebörtönzés az egy másik korabeli depis francia regény, a Nyomorultak felütése, nem a Monte Cristo grófjáé…”
Őszintén nem tudom eldönteni, hogy életem legszórakoztatóbb háromnegyed órája volt ez, vagy a legidegesítőbb, de a végére szó szerint visítottam a nevetéstől. Nem ez az első eset, hogy emberek kitalálják, hogy fogjunk egy klasszikus történetet, ami alapvetően nagyon súlyos témákkal foglalkozik, lelkibetegségek, erkölcsi zuhanások, gyilkosságok és manipulációk vannak benne, és csináljunk belőle gyerekmesét, mert miért ne. Nagyon ritka, hogy ebből bármi jó kisül – talán az egyik ritka kivételnek a Disney Notre Dame-i toronyőrét tudom mondani. Most, tekintve, hogy ez egy gyerekmese, félreteszem azt az apró tényt, hogy teljesen figyelmen kívül hagyja a főhős elmebaját, az antagonisták papírlap komplexitású gonoszok és több fontos karakter helyére macskák, szakácsok, stb. kerülnek, mert na, ne terheljük le a szegény nézőközönséget. (Az már más dolog, hogy amikor a macskája az egyetlen, aki elhiszi, hogy nem halt meg a börtönben, a többi macska reakciója: „Ne szomorkodj, Lajos! A gazdád halott, de fiatal még az este!” Ennyit arról, hogy kíméljük a gyerekek érzékeny lelkét. (És igen. A macskát Lajosnak hívják.))
Viszont ha túllépünk ezeken a részleteken, ez a feldolgozás még akkor is annyira rossz, hogy már vicces. Egyrészt, Edmond annyira ostoba, hogy Gérard Depardieu verziója, amit annyit szidtam, egészen okos hozzá képest. A történet kezdete így néz ki:
Fernand: „El akarom venni a menyasszonyodat, és nagyon szívesen elteszlek láb alól, ha ez kell hozzá.”
Edmond: „És mi lenne, ha most úgy tennék, mintha ezt nem hallottam volna?”
Caderousse: „Miért nem halsz meg?”
Edmond: „Nem figyelek oda…”
Danglars: „Meg foglak ölni, és kifosztalak, bár fogalmam sincs, honnan lenne pénzed, mert az eredeti történetben te tök szegényen kezdesz, de akkor is.”
Edmond: „Szép ma az időnk, nem?”
Oké, a történet kezdetén a főhős naiv és műveletlen, sok esetben kimondottan buta. De nem ennyire. Ami pedig a legszebb, hogy a történet folyamán egyáltalán nem változik. A börtönben nem tanul, nem fejlődik, sem negatív, sem pozitív értelemben, csak néha, mintha megdobták volna egy-két plot-fragmentummal, rájön, hogy ha ő nem csinál semmit, nem halad a cselekmény. Néha (sokszor) elfelejti, hogy inkognitóban van. Nagyon sokat flashbackel. Unalmas pillanataiban elpróbálja a finálét. Mármint szó szerint. Olyan mértékig random és összefüggéstelen figura, hogy szerintem ennyire még a gyerekeket sem illik hülyének nézni, mint amennyire ez a film teszi.
Két plusz pont: Faria abbé, és Lucia. Faria abbé, mert halál laza, és az a két perc, amíg színen van, eszméletlenül szórakoztató (nem csak olyan értelemben, hogy viccesen szörnyű). Lucia pedig… igazából meglepő, de beleraktak egy egész korrekt és aranyos női karaktert az egészbe. A technikai része a dolognak nyilván az, hogy Haydée egész szála (az, hogy rabszolga, rabnő) nem finomítható olyan mértékig, hogy gyereknek elfogadható legyen, tehát ki kellett váltani egy másik csajjal. De tényleg szerethető, bájos figura lett, aki tökéletesen ellátja a szerepét. A probléma az, hogy egyébként… nos… nem ez a fő szerelmi szál. És Mercedestől olyan mértékig lopja az időt, hogy nem vicc, az a nő, akivel elvileg a könyv 90%-án át szenvednek a főhőssel, KÉT PERCET KAP. „Régen szerettelek, nem vártál meg, mérges voltam, megbocsátok, szia”
És akkor nem beszéltünk az egész koronájáról: A betétdalokról! A Monte Cristo grófjának jól áll a zene (továbbra is etalonnak tartom a Szomor György főszereplésével készült musicalt, tegnap tekintettem meg ötödször), van annyi érzelem, küzdelem az egészben, hogy kívánja is. De ebben a rajzfilmben csak akkor fakadnak dalra, amikor éppen indokolatlan (kivéve Lucia betétdala, ami egyébként egészen tűrhető, pláne a többihez képest), és még csak nem is jók a számok.
A spoiler
Előkerült az „Egy karakter ezer arca” bejegyzésemben: https://todaywiggin.blogspot.com/2020/07/egy-karakter-e…
Népszerű idézetek
Valentine_Wiggin
Lucia: Milyen ember… a te grófod?
Lajos (a macska): Hát őőő… bátor és hűséges.
Lucia: Házas?
