A száműzött diktátor, Bonaparte Napóleon egy amerikai kalóz és egy volt tábornok segítségével összeesküvést sző, hogy megszökjön börtönszigetéről.
Kiemelt értékelések
paavel
Fura egy Napóleon-fim, mert ugye azonnal a nagy ember kis titkait teregeti kifelé, amire válaszul nem egy cinikus megjegyzéssel reagál maga a címbeli „N.”, a történelemről és a történetírásról (jó kis aforisztikus dumák ezek, lehet, újranézem emiatt). Fura – és egy filmhez remek – alapszituáció ez szigetbeli, igazi udvartartás keretében rabosított élet a Szent Ilonán azért, is, mert így a másik főszereplő a híres-hírhedt Sir https://en.wikipedia.org/wiki/Hudson_Lowe, akinek a pályája ugye elég paradox, börtönőparancsnoknak lenni egy hírnevében mit sem kopó uralkodó mellett garancia arra, hogy az ő neve pedig hírhedt lesz, pedig aligha volt olyan balfék, mint ahogy azt minden könyv és film beállítani igyekszik (kirívóan primitívnek állítja be pl. az 1955-ös N.-filmben Orson Welles nyúlfarknyi szerepe. „Bony” – Bonaparte – alakítása amúgy nem rossz, a színész neve talán nem mond sokat, pedig talán mindannyian láttuk már őt, mert ugyan ki nem látta még a Tajtékos napokat?)
A politika mellett mi más lenne a másik fő téma, mint a N. és a nők – a fikcióval édeshármasban. Mert a kirendelt, soros szeretők (testőrtiszti feleségek) mellett úgy tudom, a kis Betsyvel (https://moly.hu/konyvek/betsy-balcombe-a-csaszar-kis-baratneja) inkább mint a lányával bánt N., a film persze meglovagolja a témát, mint – legalábbis Betsy memoárja szerint – a négykézlábra ereszkedő N.-t a kislány. Előbb szeretői viszonyt vázol fel a film, legalábbis sejteti, aztán mégse, és amikor már mélyen az alternatív történelem vizein evezünk (van egy sikertelen, maga N. által kudarcba döntött szökési kísérlet, nem tudok róla, volt-e ilyesmi, inkább meseelemnek veszem, de ha mese is, ezzel is csak jobban kiismerjük a császárt), „kiderül” az is, hogy a felnőtt Betsyvel mégiscsak folytatódik a románc, egész messze a szigettől… szóval fikció akad bőven, és nem lehet egykönnyen eldönteni, hogy mese akar-e lenni, vagy próbál egy örök diktátor-legendát beadni a nézőknek, miszerint ők mindig túlélik az utánuk maradt világégést és katyvaszt, csak messze, álnéven, egy remek kis cselvetés nyomán.
A bőkezűen mért fikció és a néha nagyon esetlen jelenetek miatt nem csillagoztam túl, de amúgy egy nagyon nézhető, néha szellemes, máskor klasszikusan kosztümös film. (Lehet, hogy még így is több hitelességgel és szakmaisággal, mint a 2023-as feldolgozás? :P )
