Mono (2025–2025) 80% 1★

Amíg át nem vette a helyét az isekai, addig egy jó darabig a CGDCT-animék uralták a piacot. És a világ állapotát tekintve sokáig nem is fognak kimenni a divatból, elvégre sok ember számára jól esik egy kemény, szorongásokkal teli munkahét után nyugis dolgokat nézegetni. A mono azonban egy kifejezetten érdekes színfolt a palettán. Roppant élvezhető, mert bár különösen mélyre nem akar merülni, de szerintem két dolgot nagyon is jól hoz:
Először is, valami úton-módon sikerül a nyár esszenciáját ugyan idealista módon, de jól ábrázolni. Az ember szinte tényleg érzi, hogy 40 fok van (ne feledjük, a sorozat a tavaszi szezonban játszódott, amikor még júniusig nem volt dögmeleg). Ugyanakkor van itt autós utazás a haverokkal, örömteli elfoglaltságok keresése és megélése, szóval igazi feel-good alkotás.
A másik dolog viszont az, hogy ebbe a sorozatba úgy sikerült belegyömöszölni mindent, hogy nem igazán éreztem tömöttnek. Ugyanis a mono érdekessége az, hogy nem igazán van állandó témája, hanem mindig történik valami, jellemzően olyan események sorozataként, amik máshol nem feltétlenül illeszkednének egymáshoz (egyébként a cím is erre utal), és nem az első részek témája megy végig. A történet egy iskolai filmklub újraalapításával indul, ahol a három gimnazista főhősnő találkozik. Aztán találkoznak két egyetemista lánnyal, akikkel a nyári szünetben különböző kalandokra indulnak és… Innentől van minden: gasztronómiai kalandozás, turizmus-jellegű témák, mint egyes környékbeli japán helyek bemutatása, de Kurokuma-sensei megjelenésével szellemtörténetek is felbukkannak, mégpedig valódi kísértetekkel.
Igazából nekem tetszett ez a fajta kavalkád, elvégre a stílus konzisztens a sok téma ellenére. A karakterek jópofák, noha minden személyiségük ellenére be lehet tenni őket a szokásos műfaji skatulyákba, de mégis nagyon jól működnek.
Ha nem is egy mestermű, a saját kategóriájában meglepően élvezetesnek tartottam.