Egy életen át tartó bújkálás után Chely Wright nyíltan felvállalja melegségét, elsőként country énekes pályatársai közül, szétzúzva ezzel a kulturális előítéleteket Nashville-ben, konzervatív vidéki családjában és ami legfontosabb, saját magában. A film szokat-lan részletességgel, saját… [tovább]
Várólistára tette 7
Kiemelt értékelések
Képopera
Annak a belső küzdelemnek a gyönyörű példája, amikor nem merünk valamit magunkból felvállalni, azért, hogy ne taszítsanak ki minket, ne veszítsük el azokat, akiket szeretünk és fontosak nekünk. Evolucionálisan az egyik legnagyobb, legelemibb félelmünk ugyanis a kirekesztettség, a kiközösítés, ez ugyanis jóval korábban szó szerint a halállal volt egyenlő, és ez az információ a zsigereinkben kódolt még most is. Van, ahol ma is ezzel egyenlő, ha valaki valamit felvállal. Az énekesnő 30 évet áldozott ennek a félelemnek az oltárán, egy jókora darabot az életéből, és saját magából is. Elfogadni sokkal nehezebb, mint utálni, érdekes módon mégis az előbbinek van megtartó ereje, ám valahogy az utóbbi dominál sok helyen. Engem ezen vitt végig a film, és köszönöm, hogy egyrészt ez a nő meglépte, amit sokáig nem mert, és azt is, hogy ezt filmen is vállalta.
desertangelable
A történet, ami a dokumentumfilm vázát adja egy visszaszámlálás attól a naptól kezdve mikor Chely eldöntötte, hogy a nagy nyilvánosság előtt bejelenti másságát egészen magáig a bejelentésig. Közben megismerhetjük Chely munkásságát, zenei karrierjét, megtudhatjuk, hogy családja hogyan fogadta másságát illetve ízelítőt kapunk Chely azon saját maga által készített videóiból, amikben az érzéseiről beszél ezzel az egésszel kapcsolatban. Ezt mind szép és jó egészen addig spoiler
A film vége azért mindenképp megdöbbentő bár talán nem is annyira meglepő. spoiler
