Róma, 1946.
Delia nap mint nap teljesíti a lehetetlent – dolgozik otthon és munkahelyén, rendben tartja a családi fészket, foglalkozik a gyerekekkel és az idős családtagokkal, elviseli a háborút megjárt férje dühkitöréseit. A fáradhatatlan nő mindent megtesz, hogy férjhez készülő lánya ne… [tovább]
Miénk lesz a holnap (2023) 22★
olasz
olasz · magyar
Képek 43
Szereplők
Rendező
Operatőr
Zeneszerző
Kedvencelte 2
Várólistára tette 99
Kiemelt értékelések
eve58
Végre sikerült feliratot találnom hozzá, így meg tudtam nézni – és el vagyok bűvölve!
Ez egy remekmű! Bár a feltüntetett műfajok közül a vígjátékot kihagynám – mert ez nem az… Szatíra az igen (azt pedig én tettem rá ;-) )
Pont a kellő mennyiségű iróniát adagolva szépen bemutatja, milyen is egy hímsoviniszta elnyomó közegben egy kitörni vágyó nő sorsa.
A film vége felé a nagy „csavar” spoiler nagyon jól esett a lelkemnek..
A film betétdalai (főleg a romantikus szövegük) meg csak „hab a tortán” – főképp, hogy ezek festettek kontrasztos hátteret a vásznon zajló -nem épp romantikus- események mögé.
Összegezve zseniális darab! Nézzétek meg minél többen!
GPoze
Nagyon sokat gondolkodtam rajta, hogy miért lett ez komédia. Az addig megvan, hogy az ábrázolt status quot akarja nevetségessé tenni, minden poén, minden kifigurázás az köré csoportosul. De a XXI. században azon röhögni, hogy mi volt nyomorult 3 emberöltővel korábban? Ebben így nincs tét, ennek akkor lenne súlya, ha 3 emberöltővel ezelőtt jön ki valaki egy ilyennel. Ez egy pikírt üzenet valamiféle múltba révedő jelenkori szélsőség irányába? Másra egyelőre nem tudok gondolni. Ez viszont elég belterjes ahhoz, hogy nehezen találjon utat a kívülállókhoz.
Félreértés ne essék, ez nem egy rossz film, csak nem én vagyok a közönsége, és nem is nagyon látom, hogy (esetleg általam nem ismert olasz közéleti szereplőkön kívül) kihez akar szólni.
Mózes_Bálint
Ez a film az egyik kedvencem az elmúlt évekből. Úgy ültem le nézni, hogy nem olvastam utána, miről fog szólni és bizony jól tettem. Olyna film, hogy utána lehet róla beszélgteni.
Egyrészt remek társadalmi tabló a II. világháború utáni évekről. Egy nem túl romantizált kép Olaszország déli részéről. A szokások, szülői minták, társadalmi elvárások rabjai az itt élő emberek, változásra kevésbé fogékonyak, férfiuralom van, de meg a háború sem fordít ezen radikálisan.
Nehezen emészhető, sőt nyomorpornó lenne, ha a rendező nem dobná fel apró képi humorral és modern zenékkel (pl Outkast!), váratlan tánccal a tartalmat, szóval nem értek egyet az oldalon olvasható másik kritikával.
Van pár remek fordulat is benne, hogy pl. nem arra használja a US katonákat, amire várnánk, de a vége is zseni. Nagyon frappáns.
A plakátja is remek.
10/9
