Max 3000 – Az ember legjobb barátja (1993) 63% 12★

Ha jól rémlik, ez volt életem legelső horrorfilmje, és istenem, de büszke voltam magamra, hogy végig mertem nézni… (Na jó, nem is annyira, mivel egyszer-kétszer reflexből azért becsuktam a szemem.) Emlékszem, hogy már akkor gyűlöltem a műfajt, viszont mivel ebben a sztoriban egy kutya volt, eldöntöttem, hogy nekem ezt látnom kell. :D
Annak idején nagyon tetszett – az ebnek szurkoltam, nyilván :'D, bár emögött a következtetés mögött biztos bujkált egy jó adagnyi gyermeki naivitás is. Csupán egyetlen dolog nem volt ínyemre: spoiler. Legalábbis halványan ez dereng. :-)

A ’90-es évek horrorjai a gyengéim. Van bennük egy utánozhatatlan báj, ami valamennyire visszafogottabb, mint az egyébként szintén szeretett ’80-as horroroké. Szórakoztató darab ez is, először még a humort sem veti meg, a főhős kutyus, Max pedig imádnivaló. A véres jeleneteket kicsit kispórolták, de amikor mégis élesben mutatnak egyet-kettőt, akkor azért itt is megmutatkozik az előző évtizedből megörökölt, remek maszkmesteri munka. Van benne egy éles, bár nem túl elmélyült kritika az állatkísérletek kegyetlensége ellen, ami azért egy ilyen kis B-horrortól elég dícséretes. És itt van nekünk még Lance Henriksen is, akit mindig jó látni, kirázza a kisujjából az antagonistát. Nosztalgiázók előnyben.