Koh az apjától megörökölt szénégető munkáját végzi nap mint nap, és a munkáját ürügyként felhasználva, csak ritkán foglalkozik a feleségével, Hatsuno-val és egyetlen fiával, akira-val. Egy nap Koh meglepetten látja, hogy Eisuke, egy régi iskolatársa, aki egykor a Japán Övnédelmi Haderőnél… [tovább]
Várólistára tette 5
Kiemelt értékelések
Gergely_Jezerniczky
Ha már idén (sem) sikerül eljutni a Japán Alapítvány filmhetére, akkor legalább lélekben legyek ott, így szépen sort kerítek a mostani felhozatalra. Ez a nyitófilm, Sakamoto Junji díjnyertes rendezése 2018-ból, ráadásul egy ritka állatfaj, mert nem adaptáció, hanem a stáb saját ötletei alapján készült. A kisváros lakóival és problémáikkal viszonylag könnyű megismerkedni és nem csak azért, mert tele van ismert színészekkel a szereplőgárda (Inagaki Goro, Ikewaki Chiduru, Ishibashi Renji, Hasegawa Hiroki, stb.), hanem mert kicsit talán túlzottan is sztereotip dolgokat mutatnak be (iskolai bullying, visszafejlődő vidéki gazdaság, öregedő társadalom, stb.), viszont a „külvilág” beépítése az egykori katona révén kifejezetten jó ötlet, még ha az ő problémája is kicsit túlzottan klisés. Mindezekkel együtt is a film maga a japán drámák legszebb hagyományait követi, a néző együtt sír és együtt nevet a szereplőkkel és a vége ugyan kifejezetten nehezen nézhető, de igyekszik némi „élet nagy tanulságait” bemutatni, egyúttal elgondolkodtatni a nézőt. Nem ez a rendező legjobb filmje, de érteni vélem, hogy miért került be a filmhét kínálatába.
