Liu Li Mei Ren Sha (2020–2020) 76% 5★

Őszintén szólva, így a végére azon a véleményen vagyok, hogy ez egy nagyon kellemes kis mese. Néhol eléggé csöpög, néhol kicsit sokat szenvednek benne, de ha az ember épp olyan időszakában van (mint én jelen esetben a vizsgaidőszak miatt), hogy nem akar sokat gondolkozni, és nem zavarják annyira az ilyen elemek, akkor nagyon jól tud esni: kicsit azokra a klasszikus, retró mesefilmekre emlékeztetett, amiket gyerekként a nagyszüleimmel néztem.
Maga a történet azért ötvenkilenc rész, tehát ahogy halad előre, úgy egy idő után már abban sem vagy biztos, hogy honnan indult az egész, mert rengeteget változnak a karakterek is, és a konfliktus is átalakul – ez van akinek nagyon jót tesz (alig hiszem el, de a főhősnőt megkedveltem a végére: borzalmasan irritáló, nagyon buta lányként indult, és a fejlődése sem volt egészen lineáris, de idővel azért sikerült összekapnia magát, de Tengshe is, amennyire ripacsnak tűnt először annyira szerethető karakter lesz idővel), van akinek kevésbé (Hao Chennel még mindig nem tudok mit kezdeni – kezdetben nagyon kedveltem, aztán kevésbé, aztán már csak összezavart). De összességében soha nincs olyan érzésed, hogy itt most tényleg nagy tragédiák lesznek, kezdettől elég érezhető, hogy hová tartunk a mesék alapszabályai szerint.
Egész korrekt a CGI. Én nagyon érzékeny vagyok az animációra, és nem is állítom, hogy megközelíti egy magas költségvetésű amerikai sorozat szintjét, de nagyon sok olyan trükköt alkalmaznak, ami jól elrejti a hiányosságokat. Jók a kameraszögek a kötélen reptetésnél, ettől sokkal finomabban, és sokkal szebben tudják alkalmazni. A szörnyeknél, néha az árnyékban használt varázslatoknál elcsúsznak dolgok, és van pár szerencsétlen jelenet, de összességében kifejezetten szépen néz ki a sorozat. A színészek is tehetségesek, ketten vannak (a Tengshét és a Yinhuát játszók) akiknél éreztem, hogy kicsit ripacsok, de aztán tudatosult bennem, hogy ők állatokat játszanak, és onnantól ez is megbocsáthatóbb lett. A Sifenget alakító srác különösen ügyes volt: kezdetben elég egyszerűnek tűnik a karaktere, a végtelenül őszinte hősszerelmesként, de amikor volt lehetősége egy kicsit manipulálni, egy kis okos humort vinni a viselkedésébe, onnantól már látszott, hogy többre is képes.
A sorozat egészen szépen kezeli a komoly témákat. Linglong egyik szálán egészen meglepődtem – nagyon súlyos kérdést sikerült érzékenyen és szépen tárgyalni. Xuanji és Sifeng kapcsolata is, bár sokszor eléggé az agyamra ment a rengeteg félreértés és kínlódás, ami köztük ment, és amit főleg szegény srác szenvedett el, de úgy általánosságban bájos, normális, egészséges. Szépen lassan azért kialakul egy általános bizalom köztük, mindketten türelmesek (bár itt is tény, hogy Xuanji kezdeti butasága, és a helyzete miatt is inkább Sifeng kényszerül rá). A mellékszereplők is szinte mind kedvelhetőek, Brother Liu és a lánya, sőt, úgy általában a démoncsapat kifejezetten szórakoztató. A fantasy klasszikus, kínai mesevilág (némi indiai áthallással, pár ponton), de jó volt nézni.
Összességében, merem ajánlani, ha valakinek épp egy romantikus mese kell.