Egy a javítóintézetből megszökött tizennyolc éves lány (Myléne Demongeot), aki egyébként minden előképzettség nélküli ragyogó artista mutatványokra képes, összetalálkozik egy ékszerrablással és csempészéssel foglalkozó bandával. Csatlakozik a társasághoz, azonban beleszeret egy rendőrbe ezzel… [tovább]
Légy szép és tartsd a szád (1958) 10★
Képek 1
Szereplők
Kedvencelte 1
Várólistára tette 4
Kiemelt értékelések
Serge_and_Boots
Nehéz ezt a filmet nem legnyilvánvalóbb modern aspektusában, Alain Delon és Jean-Paul Belmondo nemhogy első közös szerepének otthont adó, hanem első figyelemreméltóbb alakításukat prezentáló mozijaként nézni. És a legjobb az egészben, hogy még ettől a vetülettől eltekintve sincs vele nagy baj!
Túlesvén a kötelező körön, igen, Delon és Belmondo karrierje is valahol errefelé szökkent anno szárba, Marc Allégret pedig mintha meglátta volna bennük a potenciált, hisz mindkét karakter érezhetően picit több reflektorfényt kap a nyilvánvalónál, és hát a filmtörténelem visszaigazolta ezt a döntést. Delon már ereje teljében csillog, nincs benne semmiféle formátlanság, amatőrség, ő már ekkor és itt is pontosan az, amiért pár éven belül megszereti majd őt a tömeg, csak hát maga a szerep olyan kis könnyű, olyan kis súlytalan – bár próbálkozik megtölteni jelentőséggel. Belmondo hozzá képest nagyon, talán túlságosan is fiatal, kölyökképű, még nem Bébel, de süt róla, hogy nagyon élvezi, amit csinál, és hát egyébként is azon színészek sorát gyarapítja, akik szinte mindig kikacsintottak a közönségre.
Tőlük eltekintve a film egy egészen tisztességes kis bűnügyi-szerelmi drámácska, vígjátéki elemekkel, kedvelhető, patinás miliővel és hangulattal. Szépen filmezték és rendezték, okos a története, úgyszólván rendben van az egész, de nagy filmtörténeti jelentőséget nem szabad tőle várni. Mylène Demongeot kiválóan teljesít a szerepében, bár nem ismertem rá a későbbi Fantomas mozik hősnőjeként. Ha valami nem klappolt, akkor talán Henri Vidal felügyelője, aki még érezhetően a régi idők Jean Gabin-i mintaképéből táplálkozik, miközben a többiek inkább néznek a jövőbe. Meg is fordult a fejemben, ki menthetett volna nagyon nagyot ezen a karakteren: Christian Marquand, aki nagyon hasonló szabású francia sármőr, de közben lendületesebb, energikusabb színész.
Szimpatikus és kedves, tisztességesen összerakott patinás vintage filmélmény, két fiatal színészikonnal a fedélzeten – reálisan hat, hat és fél pontos film, de Delon és Belmondo miatt adtam neki egy hetest.
