Látogatóban Gyöngyhagyma úr édesanyjánál (2013) 80% 1★

Azt hiszem, ennek a filmnek az a látszólag mellékes epizód volt a kulcsmomentuma, amikor a bárban a kopasz főszereplő, és a pultos haverja összehajolnak, és felelevenítik a gyerekkori mumust, a „Pisszegő szörnyet”, amivel az anyjuk ijesztgette őket, ha nagyon rajcsúroztak éjszaka. Majd odakiáltanak az asztaloknál tevékenykedő fiatal pincérsrácnak, hogy hallott-e a Pisszegő szörnyről, de a fiú udvariasan azt feleli, hogy soha életében nem hallott róla. A két öreg ezután megállapítja, hogy az ő generációja már nem ismer ilyesmiket, ezek régi dolgok.
Na, ez a film erről szól: régi dolgokról, amikről a mai (japán) fiataloknak nem sok fogalmuk lehet. Azoknak, akik hipersebességgel száguldanak a munkába és haza, a fennmaradó (kevés) szabadidejüket pedig különféle szórakozásokba és hobbikba ölik, és bár alapvetően nem tartják túl jónak a modern életüket, de közben mégis összehasonlíthatatlanul jobb, mint ami azoknak az öregeknek jutott, akikből ők csak annyit látnak, hogy ilyen félzöldségként tengődnek valami otthonban.
Márpedig Yūichi anyjának élettörténete épp azt mutatja meg, hogy a huszadik század egy totális szopóroller volt a generációjának: gyerekként a földeken dolgozott az ember, oktatásról, ismeretszerzésről ne álmodj, iskola nincs, a kisebb testvérekről kell gondoskodni, az ember barátját meg simán eladják prostituáltnak, ha a családjának kell a pénz. Olyan betegségekbe halnak bele gyerekek, amiket ma kábé egy körzeti orvos is fel tud ismerni. A párválasztás előre elrendezett, és gyakorlatilag az új házatok ajtajában ismered meg az embert, akivel összehoztak, és ha szerencséd van, akkor nem alkesz; ha nincs, akkor az, amit ma családon belüli erőszaknak neveznek, az egy átlag kedd este, és senki se talál benne kivetnivalót. A barátaid pedig simán meghalhatnak sugárbetegségben évekkel az atomtámadás után is. És van valami, amit a végén felmutathatsz? Van jóvátétel, karmikus igazság? Nincs. A demencia még a maradékot is elviszi, amit esetleg összekuporgattál.
Közben pedig mindez bele van csomagolva egy vígjáték köntösébe: Nézd, itt egy vicces, kopasz figura, aki szeret inni, gitározni, mangát rajzol, és alapvetően tök jópofa. Figyelsz? Akkor nesze, itt egy szívfacsaró dráma, bele az arcodba. Gondolkodj el, hogy tulajdonképpen nem is annyira rossz neked.