Egy vadászkirándulásról visszatérve XIV. Lajos király éles fájdalmat érez a lábában. A következő napokban a király továbbra is teljesíti kötelességeit, de már nehezen mozog és hamarosan kiderül, hogy egy hosszan elnyúló agónia kezdetén van.
La mort de Louis XIV (2016) 9★
francia · angol
Képek 11
Szereposztás
Rendező
Forgatókönyvíró
Operatőr
Zeneszerző
Várólistára tette 7
Kiemelt értékelések
TLD
Rendkívül érzékeny film a történelemről és a halálról, a lassú folyású mozgóképes cselekmények kedvelőinek.
Ritka megközelítés, hogy egy két órás játékidő végig egy neves személyiség haldoklásáról szól. Pedig adná magát a téma, hiszen a történelem nagyrészt az idő múlásáról és az azzal való küzdelem reménytelenségéről szól. A történelemmel mégis legtöbbször az azonosulás vágyával foglalkozunk és megpróbáljuk halhatatlanná tenni a múlt figuráit: szobrok és emlékművek emelésével/ledöntésévvel, folyton a jelenhez igazított tankönyvekkel és sok mással.
Albert Serra filmje rendkívül csendes, ezért néhány háttérzaj különösen nagy jelentőséget kap: végig ketyeg az óra, a halál közeledtével pedig egy légy zümmögését hallhatjuk. A cselekmény jelentős része éjjel, zárt terekben játszódik (ez szép ellenpont a „Napkirály” fényességével, birodalmának nagy kiterjedésével szemben), s csak egy alkalommal látunk ki a fényes udvarra, akkor is egy ablakrácson keresztül. Számos jelenet festményszerű, ami azért nem hat giccsesnek, mert bár a festmény a pillanat esztétizált megörökítését, állandóságát sugallja, ez a tulajdonsága viszont itt ellentétbe kerül azzal, hogy mégiscsak a dolgok elmúlásának vagyunk szemtanúi.
Az érzékenyen tálalt jelenetekhez sokat adnak az apró emberi gesztusok, arckifejezések, amelyek egy-egy részt nagyon intimmé tesznek. Az intimitásnak persze jelentős korlátjai vannak egy királyi udvarban: az emberi megnyilvánulások összeütközésbe kerülnek az udvari etikettel és hierarchiákkal, ezek a kódok ugyanis az érzelmi kitörések tompítását szolgálják – a királynak méltósággal kell viselnie a fájdalmakat, az őt ápoló embereinek pedig nem szabad kizökkenniük szerepükből, úgy kell tenniük, mintha az uralkodó bármikor felépülhetne.
Bár egy konkrét személy haláltusája áll a középpontban, a történet általában a királyi hatalom és tekintély fokozatos meggyengülését, lényegében a forradalmat előkészítő gondolatok terjedését is megmutatja. A beteg az orvostudomány képviselői számára már csak egy újabb megoldandó ügy, egy érdekes vizsgálati alany. Ha nem lenne elkoptatva a kifejezés, azt lehetne mondani, hogy a tudomány mindenkit tárgyiasít, ezzel pedig az isteni eredetű uralkodókat varázstalanítja. Ezért különösen hatásos a végén spoiler
Népszerű idézetek
Ódor_Endre
– What about Blouin's suggestion? To bring doctors in from the university?
– I don't approve it.
– Why?
– These men…Are doctors in classrooms. They look after books. And an audience. I've rarely seen them care for the sick.
– Mr. Fagon. These are doctors from the Sorbonne. It has a great reputation, as you know.
– I think that the reputation of the doctors of the Faculty, Mr. de Molière has described it perfectly. They are even more dangerous as a group.
– Mr. Fagon. I don't think now is the time to search for Molière…
– What I wish for is answers. You know as well as me that medicine is not an exact science that gives you answers as you please.
