Kurosagi (2006–2006) 80% 10★

Erre aludnom kellett egyet, de igazából még mindig nem tudom mit írjak:)
Yamashita Tomohisa és Yamazaki Tsutomu megint nagyot alakított , mint a Temetkezési vállalkozós sorozatban. Jók együtt :) Sztori szó-szó… Alapvetően bemutatja a kisemberek átverésének 10-11 legnagyobb módját, ezzel talán a nézőket is észhez térítik, hogy figyeljenek oda, mert ezekre a helyzetekre az életük mehet rá. Kurosaki sokszor megmosolyogtatott egy-egy „bevetés” alatt :) mikor épp átvert valakit és egy pillanatra komoly képet vágott vagy épp hogy vágta ki magát egy-egy helyzetből:)
Mégis miért vagyok picit csalódott? Volt két női főszereplőnk, akit péklapáttal csapkodtam volna. Yoshi olyan szinten idealista és olyan naiv álomvilágban él, hogy már fájt nézni. A jog mindenkit megvéd, hogyne persze…de ezek a svindlerek pont azért jók, mert 99%ban nincs rájuk bizonyíték, úgy tartóztasd le… az ellenpólusa pedig Yukari , nah az a nő se 100%… Tudja, hogy Kurosaki szakmája illegális és bármikor lecsukhatják, erre spoiler most komolyan? és annyira tudtam, hogy a végén az spoiler, aki a legjobban veri a mellkasát, hogy szereti. Noh mindegy…
A végével elégedett is voltam meg nem is. Kicsit felemás érzéseim voltak, hogy még a 10. részben sem jutottunk el Kurosaki múltjához, így az utolsó részt én kicsit összecsapottnak éreztem. Katsuragi tényleg úgy játszott rajtuk, mint egy hangszeren. Nem értettem az öreget, tényleg:P Kit és miért véd meg éppen, vagy kit és miért árul el éppen. Valamilyen szinten jó vége lett, valamilyen szinten elég béna:D
Összegzésképp halvány lila segédfogalmam sincs, hogy tetszett-e vagy nem. Megérni megérte megnézni, már csak Yamashita miatt is és maguk az esetek is többnyire érdekesek voltak. Jah és az Opening… komolyan mondom gőzöm sincs miért, de Minden részben végighallgattam és olyan fülbemászó volt, hogy azt vettem észre, hogy napközben azt dúdolom…utoljára ilyen talán egy másik japán sorozatnál volt a Koi dal:)

Azt hiszem tudom, mi a bajom a japán sorozatok többségével. Érzelmileg egyszerűen képtelen megfogni. Nem érzek semmit, mikor nézem őket. Az égvilágon semmit. A kivételeket szerintem egy kézen meg tudom számolni. Ez a steril hozzáállás szándékos, vagy csak én nyúlok bele ilyenekbe?
Mondjuk örülök, hogy Yamashita és Horikita még egy közös munkát bevállaltak a Nobuta után, ahol zseniális volt a párosuk és a barátságuk. De itt kaptam egy nagy rakás semmit. És azok a hülye álruhák… Nem tudom, hogy a csalók hogy a fenébe vették be ezeket. Borzalmasak voltak és annyira olcsónak tűntek.

Eltelt egy kis idő mióta befejeztem a sorozatot, vártam egy kicsit az értékeléssel. Ahogy visszagondolok rá, egyre jobban tetszik… nem egy akciódús, pörgős sztori, persze vannak benne ilyen részek is, de alapvetően lassabb, inkább pszichologizáló, elgondolkodtató történet. Yamashita Tomohisát én nagyon szeretem, ebben a sorozatban is jó volt, az általa megformált karakter köré épül az egész.
A hangulata borongós, de valahogy megragadja az embert, magába tud rántani a történet világa. Van benne humor is, pici romantika, de csak mellékesen. Azt hiszem, a történet érdemeit mutatja, hogy vissza-visszatér rá az ember, elgondolkodik rajta.
Van benne egy cuki borzas cica is, aki kaphatott volna nagyobb szerepet.