Freddie Biggars egyszer nagy vagyont fog örökölni, ezért nem véletlen, hogy széptevők egész hada ostromolja. Freddie-t azonban csak a jóképű Nicky Stumpo érdekli, akinek ugyan van már egy felesége, mégis megszökteti a lányt. Az akcióhoz szüksége van egy társra és egy kis zsarolás sem áll tőle… [tovább]
Kincs ez a nő (1975) 5★
Képek 4
Szereposztás
| Stockard Channing | Freddie Bigard |
|---|---|
| Warren Beatty | Nicky Stumpo |
| Jack Nicholson | Oscar Sullivan |
Rendező
Forgatókönyvíró
Operatőr
Várólistára tette 5
Kiemelt értékelések
Londonna
Kellemesen szórakoztam ezen a filmen. Igaz, hogy semmi eget rengető nincsen benne, mégis annyira úriemberesen snájdig és aranyos… Hozza a korszakot, szép és igényes a körítés, a színészek pedig lubickolnak a – nem ritkán – röhögős szituációkban. Nagyokat visítottam néha, még én is meglepődtem magamon, mert úgy jött a „csípés”, hogy nem vártam.
"Rizzo" Stockard Channing nekem nagyon tetszett, olyan jó volt őt nézni, s ahogy eddig mindig, most is felidézte bennem Elizabeth Taylort. Csajos volt, pimasz, élveztem az alakítását.
Warren Beattyt én csípem. Olyan tartása van a palinak, hogy hű. Plusz megállapítottam, hogy róla meg Rupert Everett ugrik be néha, mindenesetre a fickó szerintem el se tudta volna rontani ezt a karaktert, nagyon rá volt igazítva. És muszáj méltatnom a szinkront is, élmény volt. Időnként már pusztán a hanghordozás olyanná fordult, hogy vigyorba merevedett az ajkam…
Jack Nicholsonra sem lehet panasz, bár őszintén szólva nekem az efféle szerepekben egy kissé furcsán fest. Nem mondom, hogy rossz, csak szokatlan. Míg Anthony Hopkinsnál egyből át tudtam állni a komikusi vénára, addig Mr. Nicholson esetében akaratlanul is kerestem a tébolyt, ami… spoiler :'D Összességében tehát az én készülékemben volt a hiba, nem a produkcióban. Mindenesetre igyekeztem távol tartani magam a skatulyától, ami végülis szerintem sikerült. Még annyit, hogy elképesztően szokatlan volt Kaszás Attilával. Beletelt némi időbe, mire megszoktam. Ahogy Jack Nicholson elkezdte leépíteni előlem a téglafalat, úgy simult össze Attila hangjával is a játéka.
S végezetül: 1) rajongtam a filmzenéért, 2) pipi!:.. Pipike!… Hát imádtam. Eszembe juttatta, amikor nekem is volt kiscsirkém. Tényleg annyira édesek… Viszont sokkal veszélyesebbek tudnak lenni, mint a cica-kutya-gyerek, mert „pottyantanak” lelkifurdalás nélkül, bárhol és bármikor. :D (- Nem is értettem, hogy a főbérlő hogy bólinthatott rá. :'D A táp meg olyan kiábrándító volt!… Bezzeg én rendszeresen jártam a természetbe földigilisztákat zsákmányolni a kis drágáknak – ja igen, mert ketten voltak :D – nem ám táp… Az olyan úri huncutság!… :D)
