Kijárat az ajándékbolton át (2010) 87% 20★

Úgy ültem neki a film nézésének, hogy azon kívül, hogy Banksy rendezte és street artos a téma, nem sok minden tudtam róla és nagyon kellemes meglepetés ért.
Azt gondoltam, vagy valami általános street artos dolog lesz vagy konkrétan Banksy-ről szól majd, ehhez képest zseniális húzás, hogy valójában egy olyan csókáról szól, aki filmet akar készíteni Banksy-ről, aminek az lesz a vége, hogy ehelyett Banksy készít filmet róla :) Ennél sokkal többet elárulni a sztoriról már spoiler lenne és a világért sem festeném a falra a poént, hogy aztán lelőjem, ezt meghagyom a street artosoknak.
Persze a sztori közben azért mégiscsak sok mindent megtudunk erről a szubkultúráról, erről a félig művészet-félig illegális adrenalinpumoa tevékenységről, de miközben megismerjük a színtér aprja-nagyját, mégis egyre izgalmasabban bontakozik ki a rendező és a főszereplő nagyon izgalmas kapcsolata. Sok mindent megtudhatunk barátságról, igazságról, hamisságról, de mégis leginkább arról, mi is a művészet, mitől is művészet a művészet. Ráadásul mindezt úgy, hogy maga a dokumentumfilm is messze elemelkedik a klasszikus dokumentumfilmektől és önmagában is művészeti alkotássá válik, mély mondanivalóval. Számomra az a művészet csúcsa, ha egy kép/film/regény/zene úgy mesél el egy történetet, hogy abból anélkül tudjunk tanulságot levonni, hogy bármit is a szánkba rágna. Sokkal elementárisabb így a hatása, mintha leülne és tanítóbácsiként, vállunkat veregetve megmondaná a tutit. Nekem nagyon egyértelmű ez az üzenet (amiről azt gondolom, egyébként Banksy is ezt akarta közvetíteni a film médiumán keresztül), de ha más megnézi, lehet, neki tök más lesz, ettől olyan jó. Lehet ebbe most kicsit belekavarodtam, de mindegy, nézzétek meg, az a lényeg, nagyon megéri.
Valószínűleg a kedvenc filmem a művészet mibenlétéről.

Banksy nevét szerintem (majdnem) mindenki ismeri. De tegye fel a kezét az, aki hallott már, és/vagy egy lapon említené vele MBW-t. Nem? Ugye! spoiler
Adott egy francia fickó, aki egyértelműen nem politikai okokból emigrált a nagy lehetőségek hazájába, hanem hogy pénzt csináljon a semmiből. Ehhez kétség kívül baromi nagy tehetsége van. Eleinte rém unszimpatikus volt, ahogy a kameráját beleerőszakolta a másik ember képébe, de amikor 40-50 perc elteltével végre magyarázatot is kaptunk, honnan indult ez a kamerafétis, akkor már megkedveltem ezt a túlmozgásos, bozontos ürgét. Aztán jött az újabb fordulat, amivel viszont elásta magát a szememben. Merthogy eldöntötte, ha már annyit kamerázta a street artsosokat (huh, van ilyen szó?), akkor ő is művész lesz. Banksy-t elismerem, mert ő alkot, van üzenete, stílusa. De aki csak másol, photoshoppol, fröcsköl a festékkel és craftworközik, az nekem nem művész. Persze Amerikában ott van az elborult nem-tudom-hová-tenni-a-milliárdjaimat ezért műgyűjtő leszek embertípus, aki képest pénzt kiadni az ilyenért. De ebbe most nem mennék bele, mert nyilván mindenki azt csinál a pénzével, amit akar. Csak az háborít fel, ha valaki művésznek nevezi magát, amikor még kiforrott stílusa sincs. Simán el tudom képzelni, hogy MBW egyszer amerikai elnök lesz. a származása most mellékes, majd törvényt módosítanak a kedvéért
Maga a dokumentumfilm egyébként briliáns. Milliónyi gondolat repkedett közben a fejemben és még most is mondanám a magamét, de szerintem így is csapongtam össze-vissza.
Ifans elég érdekes választás volt narrátorként – képes ő ennél érthetőbben is artikulálni, csak most nem akart – , de végül is tökéletesen illett ehhez az őrült világot bemutató másfél órához.

Régóta szemeztem ezzel a filmmel, de jobb később, mint soha. Tetszett nagyon. Nagyon érdekes téma és nagyjából átfogó képet ad a szubkultúráról. Bár még nagyobb mélységekbe is mehettek volna, de végülis nem is feltétlenül az volt a cél. Mert a film készülte közben, írták át a forgatókönyvet, úgymond. Ami abszolút jól sült el.