Kid Monk Baroni (1952) 70% 1★

1952-ben ez volt az akkor még csak 21 éves Leonard Nimoy első főszerepe.
A történet egyszerű, de tanulságos: az ifjú Paul Baroni egy utcai banda tagjaként próbálja összelopni a napi betevőre és tűzifára valót, amikor találkozik Callahan atyával, aki felajánlja a fiúknak, hogy edzhetnek a templom alagsorában kialakított teremben. Hamarosan kiderül, hogy a fiúnak van tehetsége az ökölvíváshoz, és sorra nyeri a meccseket. Csakhogy Paul gyerekkora óta nagyon magányos és zárkózott az arca egyik felét elcsúfító deformitás miatt. Hiába a barátok, a siker és egy lány, aki hisz benne, nehezen találja meg a helyes utat. spoiler
A film egy jó részében az ökölvívás kap szerepet, és a pénzéhes menedzser mesterkedése, valójában viszont ez sokkal inkább egy Szépség és a szörnyeteg szerű dráma, ahol a tökéletlen külsejű fiúnak meg kell tanulnia, hogy az életben nem a szépség, a gyorsan jött siker és a pénz a legfontosabb, hanem azok, akik önmagáért is szeretik őt. :)
Nimoy jó volt ebben a szerepben, átjött a fiatalos lelkesedés, az élettel teli alakítás. A könyvében azt írta, hogy örült neki, hogy a főszereplő arca nem tökéletes, hogy egy kitaszított, fájdalommal teli figurát játszhatott, mert mindig is kedvelte az ilyen karaktereket (Quasimodót és Frankeinstein szörnyét említette példaként, hatottak rá a színházi előadások is). Maga a forgatókönyv szerintem lehetett volna jobb is, sekélyesek és kapkodósak maradtak a jelenetek, én a helyükben igyekeztem volna még több érzelmi mélységet belevinni, ha már adott egy ilyen karakter, mint Monk. Így is tetszett azért, de leginkább a mondanivalója (és persze Leonard) miatt.