Keménykalap és krumpliorr (1978) 85% 40★

Az én gyerekkoromnak már messze nincs köze ’78-hoz, meg az úttörőséghez, ez igazából anyám korosztályának filmje. Ennek ellenére eléggé szerettem 10 éves korom körül ezt a filmet.
Szerintem a következő pár dolog miatt jó ez a film, és kb. ezért jó az összes ilyen szocreál ifjúsági film is. 1. Az alapprobléma kifejezetten kedves, egy barát gyógyulását kell segíteni. 2. Vannak veszélyek a világban, de ezek legyőzhetőek közösen. 3. A segítség és az összefogás vaódi értékek. Gyerekek és felnőttek együttműködnek. 4. Végül mindenki a főszereplő barátja lesz, a felnőttek is. 5. Kivéve persze az abszolút rosszat, aki megkapja jogos büntetését.
A világon szinte minden mese így épül fel, legyen az népmese, vagy anime formátumú, gyerekek számára ez így élvezhető. A történet ráadásul remekül egyensúlyoz egy ponton, ami már nem steril világ, de nem is kifejezetten erőszakos. A klasszikus hősök segítői közül jópár lett ikonikus ebből a filmből. Lópici Gáspár legendás, csak úgy, mint Bagaméri vagy Leopoldi. A gyerekek játéka természetes, őszinte és a nekik írt szövegek is aranyosak.
A hangeffektek és a zene persze túlzó, de nem szimplán ez adja a poénokat. A felnőttek szerepe pedig nem sok, inkább butáskodás, és segítés. A gyerekek pedig talán túlzóan találékonyak, jobban nyomoznak, mint bármelyik rendőr. Nem is mondom, hogy ez egy tökéletes film, mert nem az. Viszont figyelemre méltó, hogy ebben az állítólagos sötét korszakban a gyerekeket milyen kreatívként, de a felnőttekel együttműködőkként tudták ábrázolni. Manapság meg egyre több filmben kimondott gyermekuralom van, esetleg egyáltalán nincsenek is felnőttek, vagy csak díszletként működnek.