Ezt a külvárosi középiskolában játszódó, nyersen költői mesét Taiyo Matsumoto 1990–1993 között készített mangái inspirálták. Gimnazista kölykök vad bandájának történetét láthatjuk, akik kilátástalan jövőjük elől különösen veszélyes játékokba menekülnek, többek között az iskolaépület tetején. A… [tovább]
Kék tavasz (2002) 6★
Szereposztás
| Matsuda Ryuhei | Kujou |
|---|---|
| Arai Hirofumi | Aoki |
| Nagayama Eita | Obake |
| Takaoka Sousuke | Yukio |
| Yamazaki Yuuta | Oota |
| Oshinari Shuugo | Yoshimura |
Rendező
Forgatókönyvíró
Várólistára tette 5
Kiemelt értékelések
robnor
Nagyon erőszakos és egyébként meg értelmetlennek tűnik. A tanárok csak úgy vannak, nem tesznek semmit, a diákok uralkodnak.
xyvliczylgon
Egyik legszomorúbb téma, hogy érésben lévő fiatalokat formálnak akár végérvényesen szörnyetegekké az értük felelős felnőttek a teljes érzelmi és erkölcsi elhanyagolásukkal, avagy az irántuk tanúsított közönnyel. A szerencsésebbeket „csak” egész életükre súlyos lelki sérültté (ha elég erősek hozzá, hogy felnőve képesek felülkerekedni az önsorsrontó késztetéseiken). A Blue Spring rávilágít, hogy a passzív bántalmazás ugyanolyan súlyos következményű, mint az aktív. Nyers stílusú és szűkszavú film, ami egyetlen jelenet erejéig se tekint be ezeknek a fiúknak az otthoni életébe, mi már csak a kizárólag az iskolában, és közvetlen környezetében (iskola melletti virágágyások, trafik) játszódó végeredményt látjuk. Amihez amúgy is kitűnő alapot nyújt a – talán még jobb körökben is – már-már természetesnek számító tinédzserkori egymás iránti gonoszság, és a társadalmi neveltetés szintjén jelen lévő toxikus maszkulinitás is. És ahogy ez a három hatás összeadódik, az akár pont olyan tragikus végkifejletet is tud eredményezni, mint amit itt is látunk. A film erős hatásában meghatározó szerepe van a filmzenének is, amit az egykori ikonikus japán garage rock banda, a Thee Michelle Gun Elephant szolgáltatott epikus minőségben.
