Kedves csirkefogó (1966) 65% 4★

Delon és Belmondo pályafutásának közös sarokpontja, hogy a komoly, filmművészeti szempontból jelentőségteljes és fontos karrierindítások után bizonyos idővel nagyon nekiadták a fejüket a zsánerfilmeknek. Ez Belmondo esetében nagyon korán bekövetkezett, érdekes módon mégis Delon emlékezete és legendáriuma szürkült el jobban az idő múlásával. Köszönhető ez vélhetően annak, hogy Belmondot legalább részben a vígjátékokkal azonosítjuk ma elsősorban, ez a műfaj pedig úgyszólván máshogy öregszik/relativizálódik, mint a legtöbb kereskedelmi célzatú zsáner…

Ma egy hatvanas évekbeli vígjáték általában jó ígéret: tudjuk, hogy szórakoztató lesz, tudjuk, hogy nagy eséllyel színészlegendák prezentálják majd, és joggal feltételezzük, hogy a filmekkel szembeni általános minőségi elvárásainknak sokkal inkább meg fog felelni, mint a kortárs komédiák. Ha Belmondo is szerepel benne, akkor szerintem még megengedőbbek is leszünk vele, hisz az ő jelenléte eleve pavlovi reflexeket indít el a legtöbb filmrajongó agyában.
Bevallom, én sem vagyok ezzel másként – Belmondo nélkül a végső pontszámot biztosan lejjebb venném egy csillaggal. Bébel azonban olyan erős jelenség a vásznon, gyakorlatilag bármilyen formában és korban, hogy azt nem nagyon lehet reakció nélkül hagyni. A benne feszülő, ugrásra kész energiák, a lendület, a hevület, a minden mozzanatából sugárzó temperamentum nagyon érdekes ellenpontja szétbunyózott képének és kissé bohócszerű vonásainak. Mondanám, úgy teremtette őt az ég is komikusnak, mint Delont befordult, magányos hősnek, de ennél azért összetettebb a helyzet.
A Kedves csirkefogó esetében ebből annyi látszik, hogy egy saját szélhámosságai elől menekülő hős egyre nagyobb kalamajkákba keveredik, és ez a bizonyos csirkefogó egész jellemében igen-igen korán menthetetlenül antipatikussá válik a néző számára – de Belmondo mégis megmenti őt, de csak azért, mert ő Belmondo, és mi szeretjük nézni az ő nagydumás vesszőfutásait. Pont. Ez a mozi egyetlen igazán jó tulajdonsága és egyben hátránya is, Belmondonak szól és Belmondo száz filmből is jól ismert típusfigurájáról szól. Itt van persze a színen Noiret, Demongeot, Geneviève Page, akik mind-mind nagyszerűek, de nagy tétben fogadnék rá, hogy tíz nézőből kilenc nem miattuk fogja előszedni ezt a filmet.

Remek színészekkel előadott road movie, vidám ökörködés, de Belmondo nélkül ma már nem nyújtana sokat. Az elmúlt jó egy évben három különböző Belmondo vígjátékra adtam hatost – a Kedves csirkefogó is tökéletesen beillik a sorba.

Fergeteges marhaság.
Azért érdekes, mit meg nem engedtek maguknak a forgalmazók a cucilizmusban, ha lehet hinni a szinkron hiányosságainak, akkor egy komplett történetszálat kivágtak a filmből.