Várólistára tette 5
Kiemelt értékelések
Óóó, ez nagyon jó volt! XD
Teljesen abszurd történet, remek humorral előadva.
Sztori: egy yakuza egy kórista kissrác segítségét kéri, hogy az megtanítsa őt jól énekelni. (A miérten is jót röhögtem, hogy mégis mi a fenéért van szüksége egy yakuzának arra, hogy jól énekeljen…)
Végigkacarásztam a filmet.
Ayano Gou szenzációs a kissé szórakozott gengszter szerepében. spoiler
Mivel a karaoke a mozgatórugója a történetnek, rengeteg borzalmasabbnál borzalmasabb éneklést hallgathatunk meg.
Nagyon tetszett. Ha egy hasonlattal kéne élnem: olyan volt ez a film, mint egy szelet finom sütemény. Az iskolás gyerek szála a piskóta, a yakuzák a fincsi töltetlék. (Kitamura Kazuki nyúlfarknyi szerepe meg a hab a tetején. XD)
(Van stáblista utáni jelenet.)
Nem sokan mondhatják el magukról, hogy 14 évesen egy egész yakuza csoport borult térdre elé. Hősünket, Oka Satomit ezen megtiszteltetés érte. Aztán, hogy ez örült-e neki, ez volt-e élete álma, az persze más kérdés.
Mert hát ki akarna a yakuza vonzáskörzetébe kerülni, főleg ennyire fiatalon? Természetesen Oka-kun sem így tervezte a kamaszkorát, csak annyira jól énekel, hogy felfigyelt rá az egyik yakuza, nevezetesen Kyouji Narita. Aki semmi mást nem akar a fiútól, minthogy tanítsa meg énekelni. És hogy miért ennyire fontos ez? Mert a yakuza vezér negyedévente karaoke versenyt rendez, amin nem az a nyertes, aki a legtöbb pontot kapja… Pont ő a vesztes, és az őt ért büntetéstől óvjon mindenkit az ég! A kézfejére maga a vezér tetovál egy olyan alakot, amit a vesztes a legjobban gyűlöl. És akinek nincs szakértelme a tetováláshoz… Így már érthető, hogy miért könyörög egy 39 éves yakuza egy 14 éves kölyöknek, hogy tanítsa énekelni. Inkább feladja a büszkeségét, és egy sokkal fiatalabbtól kér segítséget. A vereség szégyenét soha nem moshatja le magáról!
Az egész borzasztóan abszurd. A mangaka a karakterdizájnjával mintha tompítani akarta volna a korkülönbség élét, ahogy animében sem tűnt annyira vészesnek, de a movie-ban ez nagyon kijött. Így hatványozottan érthető volt Oka-kun kezdetleges távolságtartása a férfitól. Eleinte volt is egy kellemetlen érzésem az egész láttán, de ahogy kibontakozott a történet, formálódott ez a szokatlan tanár-diák … „kapcsolat”, úgy lettek egyre szimpatikusabbak. Nagyon jók voltak a színészek, kiválóan játszották a szerepüket! Igyekeztek a yakuza szerepére is egy barátságosabb arcú férfit választani, ami némileg feledtette, hogy honnan is származik. De a többiek esetében nem volt kegyelem! Főleg a maffiavezér volt kiváló a maga hidegvérű gyilkos tekintetével. Vele tényleg nem érdemes packázni!
A karaokét illetően fokozatosan formálódott az ének. Az elején jókat lehet mosolyogni a minőségen, de ha a diák szorgalmasan gyakorol, az eredmény nem marad el! A yakuzacsoport éneke a film egyik kuriózum jelenete!
Az abszurditás alapját meg az adja, hogy a mangaka, Wayama Yama a bromance-ban érdekelt. Viszont mindig is akart egy yakuza történetet, de a Morning magazin, akihez becsengetett, visszautasították. Ezért doujinshiként adta ki a történetet, amit később felkarolt a Comic Beam magazin. Eredeti terve az volt, hogy a yakuza lett volna a tanár, aki gyereket tanította énekelni, de végül felcserélte a szerepeket. Ami azért volt remek ötlet, mert így a szereposztás különböző helyzetkomikumoknak ágyazott meg. Azt gondolom, hogy azért egy 14 éves gyerek lett az „áldozat”, mert vele a yakuza is egy barátságosabb arcát tudja mutatni, így a bromance is jobban ki tudott domborodni.
Nagyon jó lett a film! A minősége indokolja a létjogosultságát, nem éreztem, hogy egy újabb bőrt húznak le az eredeti műről. Mindenképp érdemes megnézni.
