Rufus T. Firefly, az üzletember a gazdag amerikai Mrs. Teasdale közvetítésével átveszi a csődbe ment Freedonia szabad állam kormányzását, és háborút indít a szomszédos Sylvania állam ellen, amelynek Rufus sofőrje, Pinkie és bizalmasa, Chicolini kémkedik.
Kacsaleves (1933) 20★
Szereposztás
| Groucho Marx | Rufus T. Firefly |
|---|---|
| Harpo Marx | Pinky |
| Chico Marx | Chicolini |
| Zeppo Marx | Bob Roland |
| Margaret Dumont | Mrs. Gloria Teasdale |
| Raquel Torres | Vera Marcal |
| Louis Calhern | Trentino nagykövet |
Kedvencelte 2
Várólistára tette 32
Kiemelt értékelések
TLD
Atyaég, ilyen filmet még nem láttam. Láthatóan az volt az elgondolás (ha volt valami), hogy pár elvetemült mókamestert rászabadítanak a történetre, csűrjék-csavarják csak kedvükre. Az eredeti forgatókönyv sokat nem számíthatott, a rendező McCary majdhogynem díszként lehetett jelen (kicsit meg is őrült forgatás során, amin valahogy nem csodálkozok), hiszen ezt a filmet a főszereplői teljesen eltérítették – de milyen jól tették…
Annál a jelenetnél már sejtettem, hogy kedvenc film lesz, amikor Groucho diktátor úr rányávog egy Harpo hasán lévő rajzra, mire abból ugatva előbújik egy igazi kutya, mert hát miért ne? És mindezt 1933-ban? Az ilyenek után felmerülhet a kissé nyilván túlzó kérdés, hozott-e bármi újat később a posztmodern.
Nem tudom, lehet-e ezt a poénvilágot bármely más nyelvre lefordítva hitelesen visszaadni (elvileg később készült hozzá magyar szinkron), de mivel folyamatosak a szóviccek benne, mindenképpen eredetiben érdemes megnézni. Nevezhetjük ezeket infantilis poénoknak, de ez talán méltatlan lenne a mindent felforgató (nomen est omen + hasonló bölcsességek) Marx-testvérekhez, mivel ezek jelentős része okos szórakoztatás, a nyelvtan, a kiejtés, általában a nyelv adta lehetőségek maximális és ügyes kihasználása, a határok kitolása. Mennyi erő van már csak Grouchonak abban az egyszerű either – either tréfájában, vagy amikor előveszik és csak úgy lelövik röptében a recordot… biztos ment utána a fortyogó kacsalevesbe :(((
A sok vadulás mögött egy rétegelt politikai szatíra rejlik. Írtak cikket arról, hogy a Groucho megszemélyesítette inkompetens autokrácia olyan, mint Trump és haverok.* Is, de azért valahol elszegényítjük a Kacsaleves mögöttes tartalmát, ha túlságosan csak egy konkrét politikai oldalhoz kötjük, amivel szemben mondjuk felmutatunk valamely másik (jobb) pártot – ez a film ehelyett tágabb értelemben politikai. Általában a magát komolyan vevő diplomáciai üzérkedés, a nacionalista sérelempolitizálás, a hivatalos politika szakértősködése és a militarizmus gyönyörű paródiáját nyújtja. Amit a tesók ebben megcsináltak, az tényleg maga az anarchizmus, a határfeszegető szabadság, úgy a formát mint a tartalmat (na meg a hatást: a felhőtlen nevetés is felszabadító) tekintve. Ezen a kereten belül azért reagáltak korjelenségekre (szép keveréke az korhoz kötöttségnek és a kortalanságnak). Voltak, akiknek rosszabb volt a lelkiismerete, mint másoknak, és jobban magukra vették a poént, hisz Mussolini rendszere betiltotta – a hírre a Marx-testvérek széttárták a karjukat, hogy nahát!
Mivel nagyon gazdag film, valószínűleg sok úttörő vonatkozását kihagytam, de hát ezeket nem is lehet egyetlen kritikában összesűríteni, pl. a tükrözéses jelenet méltán legendás, ennek a kivitelezéséhez valami elképesztő tehetség kellett: https://www.youtube.com/watch…
dulkap
Az első Marx testvérek-filmem, ami felemás élmény. Groucho humora nagyon tetszett, kicsit meg is előzte a korát a szarkasztikus humorával, bár talán egy kis lassítást elbírna a stílusa. Viszont a Harpo féle burleszk humor (abból is a legrosszabb), már nagyon kínos volt. Nehéz elhinni, hogy ez a néma infantilizmus humorosnak számított még akkor is. De maga a film nem volt rossz, csak kicsit lassabb tempó kellett volna és nulla Harpo „humor”.
strangelove
A kánon úgy tartja, ez a Marx testvérek legjobb filmje. Alkalmasint ez a helyzet, remekműről van szó.
Leo McCarey feltehetően a legkiválóbb rendező, akivel alkalmuk volt dolgozni, de itt voltaképpen csak annyit tett, hogy bedobta a gyeplőt a lovak közé. Itt nincsenek felesleges szálak, erőltetett keret, amit látunk az közel van a totális anarchiához. A híres „tükrös” epizód valószínűleg az egyik legjobb, amit valaha filmre vittek, de a „3 kalapos” szkeccs is zseniális (a féktelen mókázás mögött azért felsejlenek a 20. századi egzisztencializmus némely kérdései). A vége, az utolsó néhány perc annyira felszabadító ámokfutás, önfeledt tombolás, hogy mindenki számára felírnám receptre.
