Jelenetek egy házasságból (2021–2021) 78% 63★

Nagyon nagyon tetszett egy bizonyos pontig, de most úgy nem értem, hogy mi lesz ebből és egy kicsikét a furába megy át.
Nekem a csúcs az a rész volt, amikor a közös családi ház kerül eladásra és már össze van pakolva minden és csak ketten vannak ott.
Ez a rész után pedig nem értem, hogy miért történik ez és hogy mi lesz még ebből.
Az biztos, hogy nagyon erős pillanatok vannak benne és mind akkor amikor ketten beszélgetnek.
A férjemnek meséltem miről szól és azt mondta, hogy szerinte neki ez nem tetszene, mert neki az jön le, hogy ez egy pusztító kapcsolat és egyikük sem akar kiszállni igazán. Nagyon jó ez a meglátás szerintem.

Idén olvastam a könyvet, úgyhogy nem volt teljesen idegen a sztori, bár Hagai Levi kicsit fordított a nézőponton, és megfordította a szereplőket. A könyvben a férfi szeret bele valaki másban. Itt a 2021-es verzióban pedig a nő szeret bele egy másik férfiba, és hagyja el a férjét (és gyerekét). Ami valljuk be, még bicskanyitogatóbb, mint a fordított verzió. De miért is? Na ez jó kérdés. Hiszen mindkét típus előfordul. Csak valamiért azt rosszabb szemmel nézzük, ha valaki nő létére hagyja ott a férjét és a gyerekét. A könyv is és a sorozat is nagyon tetszett. Nem túl sok részből áll, hamar le lehet darálni, de talán mégsem ajánlott túl gyorsan. Johanból Jonathan lett, egy asztmás filozófiaprofesszor, aki zsidó ortodox családban nevelkedett, de később elhagyta a vallását Marianne-ből pedig Mira, egy nagy cég alelnöke, ő a kenyérkereső, sokat van távol a családjától és a két gyerekből egy lett, Ava, akivel az apja foglalkozik többet. És akkor a részekről pár szóban. spoiler Szerintem ez egy nagyon erős sorozat, és ilyenekkel jó találkozni. És rossz is. Valahogy mindenki úgy vág bele ebbe a házasságosdiba, hogy őőőőő aztán sose válik el. Aztán mégis, hát nézzük meg a statisztikákat. De az, amit Hagai Levi itt a sorozatban összerakott az csoda. Azt gondolom, ehhez kellett Oscar Isaac és Jessica Chastain is. Imádtam őket együtt, a köztük lévő kémiát, és feszültséget. Nagyon jól működnek a képernyőn. Örülök ennek a sorozatnak, nekem az előzőktől függetlenül simán 10/10. Még ha haragszom is a 3. 4. és 5. részre. Akkor is. Remélem azért nem minden válás zárul így.

Minden tiszteletem Jessica Chastain és Oscar Isaac, a két kiváló színész előtt, de a Jelenetek egy házasságból szerintem két erősen diszfunkcionális felnőtt házasságának felbomlásának krónikája, akik úgy viselkednek, mint a gimnáziumi szerelmesek. Az egyetlen szomorú dolog a két gyerek, akik e két össze nem illő nárcisztikus személyiségzavaros ember kapcsolatának gyümölcse. Ez a sorozat egy karakteres mélyrepülés egy rossz házasságba, ahol a pár szerencsétlen/egészségtelen, de nem tudnak kilépni egymásból. Időnként nagyon nehéz nézni a döntéseket, reakciókat és a használt párbeszédeket. Néha annyira reálisak, máskor meg túlzóak és nevetségesek. A színészi játék leköti az embert, de a karakterek egyszerűen nem szerethetőek. Az utolsó epizód úgy tűnik, hogy jól alakul, és van némi remény, aztán megint csalódást okoz. Remélem, hogy az emberek nem ennyire zűrösek és érzelmileg csődbe mentek. Van néhány megváltó pillanat ebben a minisorozatban, amikor elkezdik feltárni a szerelem elmúlását, az önző döntések maradandó hatásait és a megbánást egy házasságban, de sok irracionális és melodramatikus döntést is hoznak. Depresszív. Mérgező. (a nyelvezet, felnőtt tartalom, meztelenség, explicit szex jelenetek és a sok bor miatt)

Érdekes volt, de az utolsó két részben feltűnő forgatócsoportot nem tudtam hova tenni.
Volt véleményem arról, hogy ki a hibás az egészért… de az egyre finomodott, ahogy mentünk előre a történetben. A végén meg már mind a két szereplőről kb az volt a véleményem, h menjenek a 'csába :D

Ez jó masszív trip volt. Mondhatnám hogy sok, de valójában nagyon is közel van valósághoz, minden szürreális elemével együtt. Az eredetit nen láttam, ha ezt feldolgoztam majd arra is sort kerítek egyszer… talán.. ..

Fuu hát nem tudom kinek készült ez a sorozat. Hacsak nem vagy egy adott etnikum, egy adott életkorban, egy adott hátérrel, egy adott anyagi helyzetben, egy adott szakaszában az életnek akkor nem fog tetszeni, érdekelni ez a sorozat. Szóval van az a kb. 1-2%-ú nézőcsoport akinek készült ez a sorozat. És ha ez még nem lenne elég, a két főszereplő borzalmas emberek. Ugyan ezt a sztorit meglehetett volna csinálni hogy nem irritál közben kettejük, és nem azon gondolkozol hogy milyen borzalmas emberek. Oscar Isaac és Jessica Chastain nagy kedvenceim, és az tény hogy hatalmasat alakítanak.

Vontatott, lassú cselekményvezetés, de iszonyúan tanulságos film. Sok ponton magamra ismertem a látottak/hallottak alapján.
Mindkét főszereplőt nagyon kedvelem, főleg Oscar-t :) Több filmjüket láttam. De eddig ez vitte a pálmát!
Minden házasulandónak és jelenleg házasnak is érdemes megnézni, sőt az elváltaknak is…milyen hibákat hogy ne kövessenek el.
Félelmetes jelenetek vannak benne…

Csak hallomásból ismerem a könyvet meg az eredeti sorozatot, úgyhogy teljesen vakon mentem elébe ennek a sorozatnak, de mondhatjuk, hogy az alapszituáció nem lepett meg. Ugyan azonosulni nem tudtam a pár problémájával, de akkor is nagyon valóságosnak és nyersnek éreztem az egészet. Ez a sorozat is az a kategória, ami olyan, mint egy érzelmi hullámvasút és rettenetesen párbeszédközpontú. Igazából Mira karaktere és megnyilvánulásai nekem eléggé idegesítőek voltak, konkrétan nála többször éreztem azt, hogy azt sem tudja mi a fenét akar. Nem mondom, hogy Jonathan ártatlan volt, de valahogy ő szimpatikusabb volt már az első pillanattól kezdve. A kapcsolatuk amúgy szerintem inkább a pusztító fajta volt, nem a támogató, segítő fajta, amire inkább szüksége lett volna mindkettőjüknek. Valamilyen szinten lehangoló amúgy nézni, de azt meg kell hagyni, hogy a színészi játék kifogásolhatatlan – minden bizonnyal azért, mert az elejétől eltekintve szinte végig csak a két főszereplő szemén keresztül látunk mindent és csak ők vannak jelen, csak ők beszélnek. A házuk egyébként nagyon tetszett, bár tény és való, hogy zsúfolt, néhol túl sötét és rendetlen volt, de mégis volt benne valami otthonos érzés.

Összességében tetszett, bár megmondom őszintén, hogy voltak olyan jelenetek, amik miatt majdnem eret vágtam magamon. Őrületesen erős a színészi játék, hasonlóan mindent elsöprő a két színész közötti kémia, főleg az utolsó két részben. Nem ismertem korábban a főhősöket alakító színészeket, ez a sorozat tökéletes kezdés volt nekem velük. Főleg Jessica fogott meg nagyon, olyan ez a nő, mint Nicole Kidman, Amy Adams, Julia Roberts és Juilanne Moore keresztezése úgy, hogy mindenkitől csak a jót kapja…
És amit még muszáj megemlítenem. Imádtam a házat! És végig az járt a fejemben, hogy ezeknek a szerencsétleneknek az életével együtt jól rendbe kéne tenni az otthonukat is. Merthogy marha jó volt a ház, de őrületesen zsúfolt, kupis, pont mint Jonathan és Mira kapcsolata. Ráfért volna egy alapos szanálás, rendrakás, takarítás. spoiler

Borzalmas egy történet.
Egyszerűen a rövid terjedelme ellenére sem tudtam végig nézni, annyira idegesítő volt.
Az egyetlen értékelhető számomra a színészek alakítása volt, mert abban valóban semmi kivetni valót nem találtam. Nem volt kis teljesítmény tőlük, ilyen ügyesen eljátszani ennek a kettő embernek (ezek közül is főleg inkább Mirára gondolok) az ilyen szintű diszfunkcionális, sehova nem vezető vergődését… :D
Hihetetlen volt nézni hogy két több mint negyven éves ember (és ismételten itt is főleg inkább Mirára gondolok) ennyire ne tudja hogy mi a francot akar az életétől/házasságától/gyermekének apjától ill. anyjától…?
Ráadásul – félre ne értsetek – abszolút nem azzal van a történetben a probléma hogy gond adódott a házzasságukban, hogy tönkre ment, hogy a nő úgy érezte hogy kihunyt valami köztük és beleszeretett másba, mindez emberi dolog… hanem inkább azzal ahogy ezt megélték és kezelték… vagyis inkább ahogy nem kezelték. Rossz volt nézni ahogy Mira szinte semmit nem tisztelt maga körül a döntéseivel, se a gyerekét, se a mögöttük álló éveket, de a még basszus saját magát se, azzal hogy legalább egyetlen egy nyavalyás döntése mellett kitartott volna. Konkrétan másodpercenként változtak a meggyőződései… ami egyáltalán nem tudott bennem semmi együttérzést kiváltani… Sőt… Olyanok voltak együtt mint kettő elfuserált önző kamasz.
Nem irigyeltem szegény Avat. :(