István, a király (2008) 93% 8★

Szerintem én tényleg minden István, a király feldolgozásban látok valamit, amiben éppen az a legjobb, de ez az a változat, amit talán a legtöbbször újranéztem. Valahogy egyszerre érzem benne a 2013-as, Alföldi féle szimbolizmust, és modernebb szemléletet, és az 1984-es klasszikus stílusát, és a kettő között elég szép egyensúlyt tudott teremteni. Az meg csak hozzátett, hogy előtte érdekes volt követni „A társulat” tehetségkutatót is, mert szerintem a mai napig nem volt olyan tehetségkutató, amit ennyire élveztem és szívesen néztem: ez tényleg a musicaleket ünnepelte, profik versenyeztek, és a végén a győztesek letettek valamit az asztalra, amire azóta is jó emlékezni.
Természetesen Koppány mondjuk mindig Vikidál lesz, Vadkerti Imre nem igazán érhet a nyomába sem játékban, sem hangilag, de például Feke Pál kicsit Hamletes stílusú Istvánját én mindig jobban kedveltem mint a Pelsőczy László félét. Nagyon szépen átadja, hogy miközben tudja, hogy mit kell tennie, és tudja, hogy az országának szüksége van rá, mindig visszatáncolna – rengeteg áldozatba kerül a győzelme, és sokszor nem annyira ura az életének, mint amennyire szeretne. A hangja is kimondottan szép. Sarolt szintén egy nagy kedvencem ebben a változatban, mert itt ábrázolják a legfiatalabbnak, és talán leginkább királynőinek: erről a nőről simán el lehet hinni azt is, hogy Koppány is meg akarta szerezni, és azt is, hogy ha meg akar védeni egy várat, akkor meg fogja védeni. Látszik a hatalma a fia felett, hogy mennyi szálat mozgat igazából ő – igen, a film Koppány és István ellentétéről szól, de az összes változat közül itt éreztem leginkább, hogy Sarolt maga is egy mennyire erős antagonista. Egyben viszont nagyon szépen átjött az a csendes, de egyre erősödő lázadás, amit István vele szemben mutatott.
Sok kritikát hallottam a női táltosra is, és bár igaz, hogy nem egy Deák Bill Gyula, de szerintem Fejes Szandra kimondottan jól énekel benne – ráadásul a női táltosokra volt példa, nem kizárólag férfiak lehettek, szóval még kulturálisan sem fura.
A kosztümöknél szintén erősen nyerésre áll részemről ez a változat: nagyon szerettem az alföldi félét, az öltönyökkel, az apró szimbólumokkal, ahogy teljesen modern környezetbe ültették az egész eseménysort, de ehhez a változathoz azért hozzáad, hogy nagyon hitelesre vették a figurát. A karakterek ruházatai tényleg erősen idézik a korabeli öltözködést, sikerrel megteremtették a középkor sötét, de furcsán romantikus hangulatát.
Összességében továbbra is nagyon kedvelem ezt a verziót, és szerintem még újra fogom nézni párszor.

Néztem én is a Társulat című tehetségkutatót (?) annak idején, egyrészt, mert akkor még volt valamiféle vonzalmam a zenés darabok irányába, illetve meglehetősen rá voltam cuppanva az István, a király feldolgozásaira, így ez sem maradhatott ki a sorból. Másrészt pedig spoiler. :)
Feke Pál valamiért nekem mindig is túl ambivalens István volt. Egyrészt a hangja megvan hozzá (volt szerencsém a privát koncertjén is részt venni tiszteletjeggyel), ugyanakkor a karaktere szerintem semennyire nem istvános. (Az én szememben ez a figura inkább egy cingár alak, de ez már csak személyes ízlésficam. :))
Összességében korrekt kis előadást sikerült összekalapálni a kiválogatott emberkékkel, emlékszem, annak idején egészen élveztem. De azt hiszem, ennyi. Anno annyira a csapból is ezt folyattam, hogy ahol éppen játszották, én mentem… :'D Most viszont már sikerült „mérgezést” kapnom, úgyhogy ebből kifolyólag hanyagolom. (mindegy, melyik feldolgozásról van szó)
Annyi megjegyzésem még lenne, hogy jómagam megrögzött Koppányos vagyok. És ezzel szerintem elmondtam mindent. :D