1964-ben, felesége halála után, Ip Man rájön, hogy torokrákja van a dohányzás miatt. Miután lázadó fia, Ip Cing visszatért egy zaklatóhoz, és kitoloncolják az iskolából, Ip úgy dönt, hogy San Franciscóba utazik tanulmányozási lehetőségek keresése érdekében, és arra kéri barátját, Pót, hogy… [tovább]
Kedvencelte 5
Várólistára tette 5
Kiemelt értékelések
LoneWolf
1 hozzászólás
A kicsit gyengébbre sikerült 3. rész után, ez egy szép zárás volt. Talán nincs teljesen az első kettő szintjén, de teljes mértékben méltó a sorozathoz minden tekintetben. Felépítését tekintve valamelyest a 2 és 3 hibridje, plusz a japán kung-fu, az korabeli angol box, majd a saját stílusa után, Ip mester ezúttal az amerikai hadsereg rasszista karatéjával találta magát szembe. Annyira nem zavart a téma, hisz a kínaiakkal szembeni előítéletek jóval ritkábban kerülnek terítékre manapság, bár valószínűleg itt felcsavarták a dolgot úgy 200%-ra, mivel az aktuális főgonosz már lényegében náci nézeteket vallott, amit szerintem már akkoriban sem díjaztak Amerikában, főleg nem a katonságnál. Emellett kaptunk egy kissé klisés + irritáló (Úúú, de megcsapkodtam volna én is azokat a taknyosokat… bár a fia is felhúzott a hülyeségével.) iskolai bully szálat, meg Bruce Lee-t is ismét szépen belevitték a sztoriba anélkül, hogy elvette volna a rivaldafényt hősünktől.
Ami Ip káros szenvedélyét (cigaretta) illeti, már az 1. részben is meglepett, mivel mindig abban a hitben voltam, hogy az ilyen hagyománytisztelő nagymesterek kifejezetten figyelnek az egészségükre és legfeljebb pipáznak, enyhébb dohánnyal, esetleg gyógyfüvekkel, vagy valami.
Talán picit önismétlő, és csöppet túltolta a feljebb említett kiközösítés témáját, (Szerencsére azért minimálisan azt is bemutatta, hogy nem volt teljesen egyirányú.), de végeredményben egy korrekt módon összerakott befejezése egy remek szériának, amiben ismét kimagasló szintű harci koreográfiákat csodálhattunk meg, Donnie Yen változatlanul szerethető színészi játékával, és a csatákhoz illő, epikus zenei aláfestéssel.
ui.: Ez a Bruce Lee casting egyébként zseniális, illetve furcsa módon végül itt sem került elő a másik gyerek, aminek utána kéne olvasnom, mert nem hagy nyugodni…
Mr_Catharsis91
Uh ez de rasszista film volt, azon belül is inkább amerikaellenes, mint kínaellenes. Szent ég. Mondjuk a forgatókönyvet se vitték túlzásba. Itt ténylegesen minden konfliktus csak verekedéssel oldottak meg.
Értettem, hogy Ip-et ennyire túlheroizálták (ha már finálé), de azért itt úgy érzem átestünk a ló túloldalára.
Kiskakukk
Az a nagy büdös helyzet, hogy a Donnie Yen, Scott Adkins + egy csipetnyi Bruce Lee kombináció engem simán megvett.
Ami nagyon bejött:
– egy percig se unalmas, jó a rendezés
– nem spórolták ki a rasszizmust, mindenki utált mindenkit
– van karakterfejlődés
– Bruce Leeeeeeee, uáóóó!
Ami nem tetszett és 3 csillag levonás járt érte:
– A klasszikus harcművészeti filmekben agyonismételt bugyutaságok (karate vs. kungfu avagy a felek démonizálása/heroizálása, stb).
– túl kevés Bruce Lee
Aki amúgy sem szereti a régebbi stílusú harcművészeti filmeket, ill. a többi Ip Man filmet, az ennek neki se álljon… Aki viszont szerette a többi részt és bírja A nagyfőnök, Fist of Fury és a régi iskola egyéb filmjeit, az jól fog szórakozni.
Összegezve: minden hibája ellenére roppant jól szórakoztam. :)
ftamas
Donnie Yen ezúttal is nagyszerű, de filmre annyira ráerőszakolja magát a propaganda, hogy az sajnos ront rajta. Kár érte, mert lehetett volna szerethetőbb is.
Még akkor is így van, ha az akkori Amerikában, tényleg hasonló volt a gondolkodásmód.
Ramada
A párom kezdte el nézni én csak úgy hallottam a háttérbe, aztán a 30 . perc körül néztem is. Majd miután vége lett megnéztem az első 30 percet is :D
Nekem tetszett, aztán meglepődtünk hogy ez egy 4. rész szóval most nézhetjük az 1,2,3 at
