Ez az egész történet úgy kezdődött, hogy 1984-ben egy magyar cserkésztáborban előadtuk az István, a királyt. Kaliforniában. Ez kulcspillanat volt az életünkben.
Amerikában születtünk, legtöbben ’56-os menekültek gyerekei voltunk. Volt köztünk olyan, aki még nem is járt Magyarországon, meg… [tovább]
Ez az egész történet úgy kezdődött, hogy 1984-ben egy magyar cserkésztáborban előadtuk az István, a királyt. Kaliforniában. Ez kulcspillanat volt az életünkben.
Amerikában születtünk, legtöbben ’56-os menekültek gyerekei voltunk. Volt köztünk olyan, aki még nem is járt Magyarországon, meg olyan, aki nem beszélt rendesen magyarul. De ’84-ben még szovjet katonák állomásoztak Magyarországon, és a mi szüleink vagy nem tudtak visszamenni, vagy nem akartak – így mi amerikai-magyarok lettünk. Hangsúly a magyaron.
Az évtizedek során kialakult bennünk egy kettős-identitás, amit tovább bonyolított az, hogy a rendszerváltást követően többen „hazaköltöztünk”. Most mindenki azt kérdezi tőlem, hol a hazád?
A történet folytatódik: 25 év elteltével újra fogunk találkozni, ugyanott a Yosemite völgy sarkában, és megint előadjuk az István, a királyt.
Ez vagy nagyon kínos lesz, vagy nagyon katartikus. Vagy mindkettő. De kihagyni biztos, hogy nem fogom. [bezár]
