Hypnosis Mic: Division Rap Battle – Rhyme Anima (Hypmic anime 1.) (2020–2020) 60% 4★

Nem is igazán tudom, hogyan tudtam ilyen gyorsan megnézni ezt a sorozatot, szóval csak el kell fogadnom, hogy ez egy ilyen guilty pleasure cucc. A karakterek nagyon nincsenek kibontva, és ezzel nem azt mondom, hogy nem szimpatikusak, de ez így kevés.
Az alapötlet egyszerűen nevetséges, nem mintha nem hallottam volna ennél rosszabbat. De az, hogy a Szavak Pártja bejelenti, hogy átvették a hatalmat, és megsemmisítenek mindent fegyvert… khm… Nem hinném, hogy ebbe mindenki önként és rappelve beleegyezik. Persze, említettek valami csatát, ahol ők nyertek, de hogyan? Lereppelték az állig felszerelt katonákat?! Hanghullámok ide-vagy oda, halomra lőnék őket… Belengetnek nekünk némi múltbeli konfliktust, ami még érdekes is lehetne, de csak morzsákat kapunk belőle, és nem tudom, hogy a mangában vagy a játékban vagy a miajóégben, ami feldolgozza ezt a cuccot, van-e rá magyarázat, de így szimplán idegesítő volt. És nagyon nehéz komolyan venni egy olyan konfliktust, amit rappelve akarnak lerendezni… Ha már rap. Az én zenei ízlésem akkora katyvasz, hogy azt már nehezen lehet ízlésnek nevezni – metáltól, jrockon keresztül Demjén Ferenc számaiig én nagyon sok mindent szeretek hallgatni –, de ezek nem tetszettek. Pedig a sorozat nagy része csak ebből állt. A csapatok terén is elég felemás érzéseim vannak. A tesókommandót bírtam, ők cukik voltak, a Matenro-ból csak a dokit tudtam elviselni, Ramune-t állandóan le akartam csapni, és Dice szerencsejátékfüggőségét annyira az arcunkba nyomták, hogy az író srácra már tényleg alig jutott idő. A Mad Elfelejtettem Mi Volt A Nevük volt igazából a legizgalmasabb csapat, bár Samatoki nagyon idegesített, meg az ő múltbeli jeleneteit se tudom hová tenni, de a katona csávó cuki volt, és a rendőr gyereknek voltak a legértékelhetőbb számai. A verseny meg… gyakorlatilag rappelve pocskondiázták a másik csapatot, már az én arcomról sült le a bőr a karakterek helyett… És pont az a csapat nyert, meg olyan módon, ami ahogy van, egyáltalán nem tetszett. spoiler A vége meg… csak még több kérdést vet fel, de komolyan. Én nem értem mitől ilyen népszerű ez a cucc. Mármint a dögös csávókon kívül. De mostanában már az is elég a legtöbb embernek…

„A szó a varázslatok kimeríthetetlen forrása. A szó okozója lehet sérülésnek, de gyógyítója is.” – ezt most a Harry Potterből idéztem, de ez valóban így van, és ez ennek az animének az alapja. Erre próbáltak építeni egy világot, egy rendszert, egy történetet, karaktereket, stb, de nem igazán jött össze. Kapunk egy rakás bishounent, akikről sok minden nem derül ki. Kapunk ugyan némi információt, hogy egy csapatban voltak, de történt valami, ami miatt feloszlottak, ellenséggé váltak, de tulajdonképp pont az nem derül ki, hogy mi történt valójában. Ez a Szavak Pártja sem stimmelt valahogy, meg úgy az egész hatalomra jutásuk sántít, ahogy ez a pszichére ható rap dolog is. Nem igazán értem, hogy megoldható, hogy csak az adott „ellenfélre” hasson. Egyébként a kivitelezés elég látványos volt, a dalok meg valóban arról szóltak, hogy ki tudja melegebb éghajlatra elküldeni a másikat, de ezt be lehet tudni a „csatának”. Igazából több elemet kevertek az animében, a mahou shojoutól kezdve a shounenig, sőt kicsit Yugioh érzetem is volt a rap csaták közben. Míg ott a a szörnyeket vetítették ki azok a karra felhúzott micsodák (ugh, régen néztem YGO-t xD) itt a mikrofonok, mint egy mahou shoujo henshin kellék, a mikrofonok átalakulásával jelenítették meg a különböző, a támadást szolgáló hangfalakat. Aztán rappelve megkezdték a f*szméregetést, meg egymás elküldését melegebb éghajlatra, amivel elvileg mentális, gyakorlatilag fizikai sérülést is okoztak egymásnak. Mentális problémái leginkább csak Dopponak volt, bár Hifumi sem volt százas az biztos. Mindkettőre ráfért volna egy pszichiátriai kezelés. Azt mondjuk nem értem, hogy Doppo miért nem mondott már fel. Tuti mazochista…
No, de lehetett volna ez sokkal érdekesebb is, ha tényleg egy normális történetet kap az anime, normálisan kidolgozott karakterekkel, amiben tényleg kiderül, hogy mi történt, és kap egy megoldást, nem pedig egy ilyen semmilyen valamit. Pontosan mit tett az a bizonyos karakter és miért? Miért állt be annak a másik karakternek a húga a Szavak Pártjába? Vannak itt megválaszolatlan kérdések, logikátlan és érthetetlen dolgok, amik talán a következő évadban kiderülnek, megoldást kapnak, de úgy érzem, erre elég kicsi az esély. Egyébként nem vagyok nagy rap rajongó, nem is minden dal tetszett, de azért akadt köztük, ami nem volt rossz.
Viszont a színdarab valamiért sokkal jobban tetszett… talán mert nem értettem belőle semmit. :"D Meg a dalok is jobban megfogtak, legalábbis ami a ritmust illeti.

Gyakorlatilag az egész anime rapcsatákból áll. Van hozzá egy elég sánta kerettörténet, de igazából az nem is lényeges, csak a rappelés. … Itt viszont az van, hogy én nem szeretem a rapet, elégé érdektelen számomra, úgyhogy azt értékelni sem tudom. De mivel a sorozat 95% az, csak muszáj lesz. Tetszeni, nem tetszett, de mégis csak végignéztem ahelyett, hogy félbehagytam volna, úgyhogy gyanús, hogy egy rapszerető egyénnek igencsak bejönne.

Ha nincs a Paradox Live, talán az életben nem szerzek tudomást erről az animéről. Azt gondoltam, hogy itt is hallok jó dalokat, így a Paradox Live és a Hypnosis Mic remekül kiegészítik majd egymást. Ezzel szemben az lett a konklúzióm, hogy azért hívták életre a Paradox Live projektet, hogy a Hypnosis Mic minden hibáját kijavítsák. Nagyon rossz a Hypnosis Mic animációja, főleg a rap párbajok során, a rap dalok egyáltalán nem maradtak meg bennem. Bár azt el kell ismerjem, hogy a seiyuu-k tehetséges rapperek, de a Paradox Live-nál egyből az volt az érzésem, hogy ezzel érdemes komolyan foglalkozni. Úgy szippantott magába egyre jobban az egész projekt, ez a Hypnosis Mic-nél teljesen kimaradt. Egyedül a Buster Bros.-t tudtam igazán megkedvelni.

Ami a plotot illeti… Nemcsak hogy borzasztó, faék egyszerűségű, de a férfigyűlölő nőktől mentsen meg minket a jóisten! Ez az anime kiváló példa arra, hogy hova fajulna a társadalom, ha egy női kétajtós szekrény vezetne egy országot. Soha ne történjen meg a valóságban!