Golden Kamuy (Golden Kamuy 1.) (2018–2018) 83% 11★

Már többször láttam, de egyszerűen megunhatatlan. Komolyan zseniális ez a sorozat – tele van humoros jelenetekkel, brutális és elég véres harcokkal, izgalmas háttértörténetekkel, érdekes és sokszínű szereplőgárdával, ráadásul még egy kis ismeretterjesztő jellege is van, az Ainu kultúrának a bemutatása miatt. Sugimoto egy nagyon szimpatikus főszereplő, Asirpa pedig fiatal kora ellenére egy nagyon talpraesett lány, és remek csapatot alkotnak egymással. Maga a történet végig nagyon izgalmas, a grafikája is jó, bár azok a CGI medvék eléggé csúnyácskák, de ez az egyetlen negatívum, ami felróható a sorozanak.

Ez az anime is már nagyon régóta várólistás volt, a története rögtön felkeltette az érdeklődésem, ehhez pluszba jött még a helyszín és a kor amiben játszódik.
Most pedig hogy túl vagyok az első évadon szerencsére azt mondhatom, hogy egyáltalán nem okozott csalódást, ez az anime néhány apróbb hibát leszámítva tényleg egy remek alkotás.
A történet rögtön teljesen beszippantott, a két főszereplő Asirpa és „Halhatatlan” Sugimoto már elsőre nagyon szimpatikus lett, és együtt is nagyon jól működnek, valódi társakká váltak, ami részről részre egyre inkább átjön.
Vannak nyugisabb részek is, de leginkább az akciódús és véres jelenetek jellemzik a részeket. Illetve nem kis számban jelennek meg igencsak pszicho karakterek is.
Mégis ezek mellett még humorban sincs hiány, ami mondjuk szerintem az első pár részben még elég gyengécske volt, de később ebben is magára talál az anime, ráadásul az igencsak morbid humor lesz a jellemző ami nekem személyes kedvencem.
Ami pedig még egy hatalmas plusz volt, hogy mennyi mindent bemutat az Ainu kultúráról, igaz nem mentek bele nagyon részletekbe menően, de szerintem még így is rengeteg érdekességgel lehetünk gazdagabbak.
Mindenképp ajánlatos tenni vele egy próbát ha kedveled az akciódús, komolyabb hangvételű animéket, és nem riaszt el a sok vér, valamint a vadászat, ugyanis azoknál a jeleneteknél sem finomkodnak és elég sok mindent megmutatnak belőle.

A szezon legjobb alapötletével rendelkezik. És bár a stúdió nincs a helyzet magaslatán – CGI farkas, medve brrr, csak azok csúnyácskák – , és animáció terén, elismerésem minden ilyen stúdiónak akik seinenekre próbálnak szakosodni, vagy egyáltalán készítenek ilyesmiket. Amik nem feltétlen a tömegigénytelenségeket szolgálnak ki.
Vannak itt egyedi fazonok, elképesztő túlélők, kisgyerek és nagy kutya. Az októberben érkező 2. évaddal csak többen lesznek.
Én ajánlom mindenkinek, hisz a sötétebb túnus sincs túlzásba véve, sőt olykor az a morbid, képtelen humorral még dob a hangulaton.

Kiváló történet, kiváló szereplők, kiváló humor. Csak nagyon ritkán találok ehhez hasonló gyöngyszemet az animék között, de az ilyenekre mindig megéri várni. Nem volt olyan szereplő akit ne kedveltem volna. Sugimoto egy állat. Asirpa gyermek létére rendkívül felnőttes és neki köszönhetően remekül meg lehet ismerni az Ainu kultúrát és a különféle Kamuy-kat. Shiraishi-t nem lehet nem kedvelni, remek humorforrás, de azért ha kell lehet rá számítani. Tsurumi pedig Sugimoto-hoz hasonlóan egy állat soha nem lehet tudni mit fog tenni a következő pillanatban. És a többi szereplő is épp ilyen kidolgozott, Ogata és Tanigaki múltjáról szóló rész például a legjobbak közé tartozik.

Különleges a hely és az idő is, japán legészakibb szigete, hokkaidó, az ott élő, eszkimókhoz hasonló őslakosokkal, az ainu-kal; az orosz-japán háború után (ami mindenki meglepetésére fölényes japán győzelemmel zárult), de még az 1.világháború előtt.
A sorozat története izgalmas és fordulatos, gyakran nagyon véres és brutális az emberek között, meglehetősen nagy a vérszomjas pszichopaták száma.
A „könnyedebb” részek azok, amikor minden útba eső állatot levadásznak és nagy élvezettel elfogyasztanak, amit szerintem túlzott örömmel ábrázolnak.
A másik dolog ami kifejezetten zavart, ahogy az ainu-japán kapcsolatot ábrázolják, amit akkortájt agresszív asszimiláció jellemzett, pont ebben az időszakban annexálták a szigeteket és tömegesen telepítettek japánokat és kezdték kitermelni és feldolgozni az elérhető természeti kincseket, az őslakosokból pedig japán polgárokat próbáltak faragni (2008-ban fogadták el hivatalosan, hogy az egy őslakos népcsoport volt), amiből semmit nem lehet itt látni.