Karinthy Ferenc színdarabján alapul ez a vizuális tánc- és színházi fantázia, mely két műfaj két vezető egyéniségének különleges, formabontó találkozása. Schell Judit a prózai színház egyik legeredetibb, legsokoldalúbb egyénisége, a Radnóti és a Nemzeti után jelenleg a Thália Színház… [tovább]
Várólistára tette 3
Kiemelt értékelések
Chris90
Nehéz értékelni ezt az alkotást, amit ilyen formában láttam. Sajnos, hiába szemeztem vele, végül nem jutottam el színházba, ami – tekintve a látottakat – nagy hiba volt. Egy tévéfelvétel soha nem tudja visszaadni azt, amit a színházban ülve élhet át a néző, így általában nem is szoktam felvételeket nézni, maximum, ha már láttam korábban a produkciót, és nosztalgiázni szeretnék. A Gellérthegyi álmok viszont kimaradt, és mivel nem olyan hosszú (csak egy óra), gondoltam ez lesz az első, amivel próbálkozom. Élőben biztosan roppant látványos lehetett, dicséret illeti a vetítésért felelősöket, mert a háttér eszméletlen lett. Érdekes koncepcióval dolgoztak, és itt nem csak a prózai színház és a táncszínház keveredésére gondolok, hanem az egész előadásra, hiszen nagyon sokféle műfajt felvonultat. Bevallom, nekem ez a fúzió nem mindenhol jött be, például nem szerencsés megtenni prózai szerepre egy táncművészt, aki a maga szakmájában feltehetőleg kiemelkedő, de a színjátszáshoz kevesebb köze van. Finta például roppant gyenge volt prózában és játékban, és szerintem ez kicsit visszavette Schell Juditot is. A tánchoz nem értek, így az ellenkezőjét nem tudom megmondani, hogy Schell mennyire mozgott otthonosan a másik műfajban. Maga a történet nekem kicsit visszás, nem éreztem a katarzist, bár ez betudható – részben – annak is, hogy felvételről néztem, ráadásul különböző okok miatt kétszer is félbe kellett hagynom, így elég darabossá vált.
