Garfield és barátai (1988–1995) 89% 39★

Kiskoromban, mint sokan mások, én is Garfield-fanatikus voltam… tulajdonképp ez annyira mára sem változott, bár most már inkább csak fannak nevezném magam :D
Most meg valahol szembejött velem ez a régi sorozat, hát a nosztalgiafaktor beindult és ilyenkor már nincs megállás. Kezdetként tegyük hozzá, hogy magyarul két szinkron is készült hozzá, az első igencsak lelkiismeretes munka, nem tökéletes, de bepróbálkozott azzal, hogy maradéktalanul nézhető legyen, amihez ráadásul nagyon színvonalas szinkron is társult. A második szinkron, ahol a szinkronszínészek alakítása még mindig átlagon felüli, ehhez képest elég lustának, erőtlennek érződik, még akkor is, ha nem lehet készítőit lustasággal megvádolni. De ennek marad a fő erénye, hogy a képregényhez igazította a neveket.
Most viszont angolul néztem meg, és annyit meg kell jegyezni, hogy bár Kerekes József kiváló Garfield, ebben a játszmában pont ő húzza a rövidebbet, mert Lorenzo Music hangja valahogy hibátlanul megy a karakterhez. Amúgy a képregény jobb, de itt azért még nem egy teljesen Davis-mentes adaptációt látunk, megvan a saját létjogosultsága, ahhoz képest jól felépíti a humort arra, hogy a karakterek tudják, hogy egy tv-műsor szereplői, és van benne jó pár felnőttszemmel is ütős poén. Ráadásul nagyon jól befészkelte magát a késő 80-as / 90-es évek világába, és már csak ezért is jó visszanézni. Külön öröm, hogy ez volt a médium, amin Jim Davis másik kedvelt sorozatát, az Egyesült Állatokat is láthattuk animálva.
Végső soron a képregénnyel ellentétben ez inkább gyerekközönségnek van, de ha valaki anno látta, ezt azért nem olyan ciki élmény visszanézni, ma is el lehet rajta szórakozni.

Gyermek korom hatalmas kedvence. A videokazettát is rongyosra néztem.

Képregényben jobb, mint rajzfilmben. Orson legalábbis mindenképp, de Garfield is. Itt egy kicsit le lett butítva a gyereknézők számára, a képregény kevésbé.