Forró nyomon (1990) 55% 8★

A filmet nézve, tíz perc elteltével már úgy vigyorogtam, mint a vadalma, de leginkább mint valami tizenéves tinilány. (Amúgy is az volt Johnson zsánere). Meg tudok veszni a fickó stílusáért :) – ezért a karakterért meg pláne. Pofátlan, szemtelen, stílusos, sármos, menő, cool … váhh :D De ha már itt tartunk, a feminin vonalon is csorgatja csak a nyálát az ember; nincs szebb nő az álomgyárban mint Conelly (természetesen csak Denise Richards után), ő ráadásul még megveszekedetten tehetséges is. Ciciversenyben Virginia Madsennel. Hát igazi kis forró fertő ez kéremszépen.
DE…
Ez a film egészen a feléig szenzációs, aztán elkezd lefelé csúszni a lejtőn és egy unalomba fulladt, érdektelen eseménysorozattá válik, ahol a szereplők már hiába hozzák a maxot, nem tudják fenntartani a nézők érdeklődését. Kivéve talán az abszolút fanatikusokét vagy a noir életérzés függőit – én is csak emiatt néztem végig.
Én azt hiszem, hogy egy forró nyári napon, a klímaberendezés halk ciripelése és egy Mai Tai társaságában jó szórakozás lehet, de sajnos ennél semmiképp sem több.
Nagy kár érte. Az elején totálisan az volt a benyomásom, hogy ha valaha forgatókönyvet írnék, és ha Hopper még élne, csak azt akarnám, hogy ő kapja a kezei közé. Döbbenetesen kifinomult a látásmódja. De nem tartott ki sajnos a kezdeti lendület.
Fülledt noir, a gyengébbik fajtából. Johnson játékáért és a fentebb említett látványelemekért megéri megnézni. :)

Kifejezetten stílusos, szexi film, még ha mai szemmel nézve néhol túlontúl lassú és elnyújtott. Viszont szépen hozza a noir filmek stílusjegyeit, kellemes az összkép (beleértve a képi világot és a zenei anyagot), noha a történet igazából nem nagy szám. De talán nem is azon van a hangsúly, hanem az atmoszférán és a karaktereken.
Don Johnson is itt még csúcsformában, Connelly-t és Madsen-t pedig élvezet volt nézni, főleg utóbbi hozta remekül a femme fatale karaktert.